16 nappal ezelőtt gyarapodott a mi kis falkánk. A paksi menhelyről hoztuk ki Sophiet, a bújós kis 6 éves mamikát . Eléggé leköti minden időnket a két nőszemély, de attól még nem áll meg az élet, meg különben is éppen ideje volt megnézni, hogy mennyire lehet póráz nélkül sétáltatni. Mi lehet Óbányánál megfelelőbb egy ilyen akcióhoz? Anyukámmal és a két kutyával felkerekedtünk, hogy megkeressük a kilátóhoz vezető utat.

Tavasszal egyszer csak azt vettük észre, hogy lett a hegytetőn egy kilátó. Egyik héten még híre, hamva sem volt, aztán meg ott magasodott. Régóta birzgálja a fantáziánkat, de nem sikerült rálelnünk, mikor felmentünk a Réka-várhoz.

Gondoltuk, majd most! Az elképzelés csupán annyi volt, hogy felmászunk, készítünk 1-2 fotót a völgyről, a faluról, aztán leereszkedünk.

Mikor az íriszeket vettük Anyuval, megígértük magunknak, hogy visszatérünk a sásliliomok virágzásakor is egy nagyobb beszerző körútra. Figyelgettük itthon a kerteket, utcákat, és mikor felfedeztük, hogy itthon megindult a virágzás, akkor már készülődtünk rá. Lélekben. Mert ami itt virágba borul adott napon, az odalent a hegyek között jó két hét múlva kezdi csak bontogatni szirmait.

Lassan elérkezettnek láttuk az időt, hogy "csak csajok" kirándulás keretén belül megejtsük a virágvásárlást.