2009. 06. 16. kedd

Előzetes érdeklődés után megtudtuk, hogy a kedd az a nap, mikor a polgármester úrat el lehet érni a településen hivatalos minőségében. Így egy gyors szekszárdi kertészeti árudai vásárlás után már mentünk is a kis falunkba, hogy még elcsíphessük.

Közel egy órás megbeszélés után sok mindent megtudtunk a településről, például hogy milyen belső szabályok vonatkoznak az itt élőkre. Ezekből azért akad néhány, hiszen mégiscsak egy nemzeti parkról beszélünk (zajrendelet, parkolási rend...)! Megtudtuk azt is, melyik problémával kihez kell fordulnunk, és mondhatom, igazán összetartó kis településnek néz ki innen kívülről.

A polgármesteri vizit után kis kertészkedést terveztem, illetve a budin terveztünk még némi alakítást. Igazán nem akartunk sokat tenni, csak egy kicsit érezni, hogy dolgozunk a MIÉNK-ért.

Őszintén mondom, szeretek lent lenni. Már pár óra is jól esik, feltölt. Szeretem nézni a kertet, az erdőt, hallgatni a kert végében a patakot. Minden alkalommal rácsodálkozom a természetre és a kis kertemre. Mindig megbeszélgetjük anyukámmal, hogy nagyon ügyes volt, aki összehozta. Minden évszakban, minden alkalommal van valami a kertben, ami színessé, örömtelivé teszi. Kezdődött a sárga-fehér korszakkal: a szép dupla szirmú nárciszokkal, az aranyvesszővel, a gyöngyvirágokkal, sárga nőszirommal. Mostanság a rózsaszín-piros-bordó korszakot éljük: pünkösdi rózsával, két gyönyörű rózsabokorral és valami helyes kis virággal (képet lásd lent), aminek nem tudjuk a nevét. Minden alkalommal meglepetést okoz ez a pöttöm kis kert.

Álljon itt egy pár kép a telek/kert (kinek hogy tetszik... sokaknak ez mindenbizonnyal csak egy használhatatlan, nagyon sok munkát jelentő teleknek tűnik) jelenlegi állapotáról:

Elsőnek egy elmaradásom... a helyére állított illemhelyünk. A célnak éppen pont megfelel, most már nyugodtan merünk fogadni látogatókat. Ha az összkomforttól még messze is vagyunk, azért alakulunk.

A budi mellett már most kialakítottunk egy nagyobbacska komposztot, hogy jövőre legyen mivel gazdagítani a virágos kertem és a málnás talaját.

Erdei pajzsika:

Tekintélyes megjelenésű évelő páfrány. Rövid, vaskos gyöktörzséből eredő levelei rozettaszerűen állnak, az 1 métert is elérik. Az erdei pajzsika aljnövényzetben gazdag nyirkos lomb- és tűlevelű erdők, ligetek, száraz tölgyesek, tápanyagban gazdag, laza talajokon nő. Törmeléktalaj-jelző növény. Gyöktörzsének kivonatát régebben féregűzésre használták.

Az én pajzsikáimnak külön története van. Nem is annyira régen az Őrségben jártunk. A vidék gyönyörű, nem először jártunk arra. Nem volt szerencsénk az időjárással, szinte végig esett (milyen meglepő... mostanában állandóan esik, mintha nem is nyár lenne). Így aztán autóval jártuk be a szebbnél szebb falvakat és a falvak közti, erdőkön átvezető utakat. Ezekben az erdőkben úgy nőnek a pajzsikák, mint máshol a gaz. A fák alja, az árokpartok, mind mind tele vannak velük. Innen hoztunk egy pár darabot az egyik árokból, hátha... és mint azt a képek is bizonyítják, az ültetést követő második héten már friss leveleket hoz, és virulnak! Talán így nem akkora bűn, hogy ezt a 4-5 darabot elhoztuk. Remélem, szépen elterjed a patakparton. Ősszel szeretnék valamennyi gyöngyvirágot is ültetni a patak túlsó oldalára.

Az udvar és rózsaszín-piros színösszeállítás a kiskertben.

Bár mi még jó messze vagyunk attól, hogy igazán otthonosan érezzük magunkat a Garhofban, azért vannak olyanok, akik nem így vannak ezzel! Mindig meglepődök, mennyi kis állat lakik nálunk, és hogy milyen jól érzik magukat. Én például olyan kövér gilisztákat még életemben nem láttam, mint azok, amelyek itt dolgoznak a talajban! És most ez a pók is a gyöngyvirágok levelei között... de találkoztam már óriási béka királyfival, egér családdal, akik a legnagyobb gazban építettek maguknak fészket, sőt egyik este egy rókát is láttam elsuhanni a hátsó kerítésnél, lemerészkedett az erdőből. A szomszédasszony szerint tavaly a jácintjait a szarvasok legelték le tavasszal, szóval én már egy medvén sem lepődnék meg!

Dorka is fenemód jól érzi magát lent. Az egyik hűsölő helye a mahónia bokor. Bár kicsit szúrós, kutya szemmel nézve mégis nagyon ideális... belátni az egész utcát, sutyiból jól meg lehet ugatni az arra járókat, rájuk hozva a frászt, ráadásul minket is jól szemmel lehet tartani.

Szomszédolni a többek által oly sokat emlegetett Ófaluba mentünk. Ez a település a 6-os út másik oldalán fekszik, szintén zsáktelepülés, gyönyörű sváb házakkal. Ránézésre nagyobb, mint Óbánya, valószínűleg többen is lakják. A képeket az Ófaluból visszafelé vezető úton a hegytetőn készítettük. A település, amit fotóztunk Mecseknádasd. Az utolsó képen látszik talán jobban, a házak mögött, a hegyvonulatok között megy az út Óbányára, a települést rejtve a kíváncsi szemek elől.

Végezetül egy pár természetfotó. Az ember minden virágra rácsodálkozik, de azt hiszem, a szépet nem csak mi vesszük észre, szerintem Dorka fejéről is lerí, mennyire élvezi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.