Mikor az íriszeket vettük Anyuval, megígértük magunknak, hogy visszatérünk a sásliliomok virágzásakor is egy nagyobb beszerző körútra. Figyelgettük itthon a kerteket, utcákat, és mikor felfedeztük, hogy itthon megindult a virágzás, akkor már készülődtünk rá. Lélekben. Mert ami itt virágba borul adott napon, az odalent a hegyek között jó két hét múlva kezdi csak bontogatni szirmait.

Lassan elérkezettnek láttuk az időt, hogy "csak csajok" kirándulás keretén belül megejtsük a virágvásárlást.

Vannak helyek, ahol az ember az első pillanattól kezdve jól érzi magát, mert olyan kisugárzása van. Az emberre átragad a szeretet, gondoskodás, törődés, amivel építgetik, ápolják. Látszik az a rengeteg állhatatos munka, ami azzá teszi, ami. Egy igazi kis paradicsom, menedék. Ilyen ez a kert is. Szeretünk itt lenni. Itt nem úgy vásárol az ember, mint egy áruházban, kertészetben. Minden növénynek története van, és az ember mindegyikre kíváncsi. Gyakorlatilag egy teljes délutánt el lehet itt tölteni.

Vannak helyek, ahol az ember az első pillanattól kezdve otthon érzi magát. Ez Óbánya...

                                                                    *

Mecseknádasd és Óbánya között, a Réka-völgy és az Óbányai-völgy által határolt keskeny, éles gerincen, amit a helyiek Langhöhe (Hosszú-tető) névvel illetnek, emelkedett hajdan Réka-vár. Eredetével kapcsolatban több történet is kering.

A hegy ormán álló Réka-vár elnevezése néphagyomány szerint onnan származik, hogy Attila hun fejedelem építtette első felesége, Réka számára a várat. Másik elnevezése Rák-vár, onnan eredhet, hogy a völgyben folyó Halász-patak régebbi elnevezése Rák-patak volt, mivel sok rák élt benne.

A várat azonban mégis Skóciai Szent Margit szülőhelyeként tartja számon a két nemzet. Az első ezredforduló évei nemcsak a Kárpát-medencében, de a Brit-szigeteken is mozgalmas, váratlan történelmi fordulatokban gazdag időszakot hoztak: Vasbordájú (Ironside) Edmundnak, az angolszászok királyának halála után Knut, dán uralkodó foglalta el a trónt 1016-ban. Knut gyilkos szándékai elől Edmund két fiát Szent István udvarába menekítették, ahol a király gondoskodott neveltetésükről. Az egyikükhöz, Edwardhoz, első magyar királyunk feleségül adta lányát, Ágnest, és birtokot is adományozott neki.

Angliába való visszatérésükig, 1058-ig a Réka-várban élt a család, és itt született 1045-ben Margit nevű lányuk. Margit később III. Malcolm skót király felesége lett, és sokat tett a skót állam kialakításáért és a katolikus vallás elterjesztéséért. 1251-ben szentté avatták.

A szakemberek szerint a körülbelül 200 méter hosszú, 36 méter széles várudvart terméskőből rakott, 3 méter vastag fal övezte. A feltárás során egy kör alapú torony, valószínűleg az őrség épületének maradványai kerültek elő. A várudvar középső részét egy épületsor zárta le, amely mögött a külső vár oldalán egy 10 méter széles árok húzódott. Az épületsor feltehetően egyszintes és fazsindelyes volt. A külső vár oldalán kerültek elő egy többszintes toronyépület maradványai is. A vár keletkezésének pontos ideje egyelőre vitatott. A feltételezések szerint illír vagy kelta eredetű, vagy a későbbi IX. századi frank építkezés emléke. II. András pécsi püspöknek 1235-ben kiadott adománylevelében mint a nádasdi britek földjével határos bizonyos földet adományoz a káptalan számára.

Lehetséges, hogy véletlen tűzvész során pusztult el, de az is lehet, hogy a török rombolta le a mohácsi csata után, mert ezt követően már nem említik. A Réka-vár maradványai közül ma már csak az öregtorony alapjait, a várfal és a védőárkok maradványait találhatjuk. A vár maradványait a környék lakossága hordta szét lakóházaik, malmaik építéséhez (Lehet, hogy a mi kis házunkban is van 1-2 kő a Réka-várból? Mostantól még nagyobb csodálattal nézek erre a kis épületre...). Azóta a természet lassan újra birtokba veszi a hegygerincet.

Nem kevés csapadékos nap után, teljesen felázott ösvényen, bokáig érő sárban indultunk el megkeresni a várat. Mint utólag kiderült, körülbelül 10 méter után tértünk le az ösvényről... Mindenestre bőszen gyalogoltunk (én papucsban) egyre elvadultabb tájakon, vaddisznó csapásokon keresztül, míg végül úgy döntöttünk, hogy visszafordulunk, mert az 500 métert (amennyire jelezte a tábla Réka-vár lelőhelyét) körülbelül két kilométerrel ezelőtt elhagyhattuk, egy fikarcnyit sem emelkedett a szintkülönbség, így valószínűleg nem a hegytető felé tartunk.

Mindenestre érdekes felfedezéseket errefelé is tettünk... a hegyek között meghúzódik egy kis üdülőfalu (kb. 10 ház), pici faházakkal, aprócska udvarokkal. Nem tudom, hogy Óbányához tartozhat-e, vagy Mecseknádasdhoz, de nagyon eldugott, arra már tényleg a madás sem jár. Ott fedeztük fel ezt a támfal berendezést a patak felé. Nekem nagyon tetszik, és nálunk is meg lehetne csinálni. A kérdés persze, hogy engedik-e. Mindenesetre szép lenne.

Ja, és hogy a történetet befejezzem, nem találtuk meg Réka-várat! De, ami késik, nem múlik!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.