Vannak munkák, amikről tudjuk, hogy meg kell csinálni, mert megvan hozzá minden, de valahogy mégis tolódik, halasztódik... még azt sem mondhatjuk, hogy mert nincs rá idő, éppen csak mindig akad valami fontosabb. A terasz olajozását például már tavaly nyáron meg kellett volna csinálni, csakúgy, mint a bejárati ajtó pácolását. De végre most ezekre is sor került.

De az apropó, amiért igaziból lementünk múlt vasárnap, az egy meghívás volt. Óbánya nyert egy TÁMOP pályázatot, melynek keretében két tréninget valósítanak meg. Az egyik egy Kreatív írás képzés, míg a másik egy Önismereti és kommunikációs tréning. Engem ez utóbbi érdekel(t), így ennek az ismertetőjére mentünk el. Már most nagyon várom augusztus 13-át, mikor kezdetét veszi az első négynapos kurzus, melyet majd utánkövetési alkalmak és jövő nyáron egy újabb tábor követ...

Kicsit muszájból, kicsit a saját kedvemre indultam neki Óbányának a két kutyával 8-án hétfőn. Tudom, már megint el vagyok maradva, de hát ez van... Muszájból, mert az Ördögszekeres hétvége után vissza kellett vinnem Kisújbányára a kölcsönkapott ételes dobozt, amiben a maradék babgulyást hoztuk el, és a saját kedvemre, kedvünkre, mert minden napra beütemeztem a csajokkal egy kisebb-nagyobb túrát.Képek csak a kisújbányai túráról készültek, de azért volt még "halállejtős" túra, csak visszfelé, valamint közös kutyasétáltatás is.

Az ünnep gyorsan eltelt, Annával szombaton húsvétoltunk, úgyhogy a továbbiak csendesen elmentek. Már csak azért is, mert Ákos végig dolgozott... Így aztán hétfő délután tudtunk csak lemenni a házba, viszont csak ma jöttünk haza... ÉS(!!!) végre dolgoztunk is! Úgyhogy rrrrrrrengeteg képpel készültünk!

Először is a házat tavaszi díszbe öltöztettem...

he-he-he-he-hetekig,

hu-hu-hu-hu hull a hó,

hi-hi-hi-hi, jaj, de jó!

Ha nem is hetekig esett, de azért Óbányán gyönyörű havas táj fogadott minket ma. Teljesen elvetemült módon, figyelmeztetés ide vagy oda, mi bizony elindultunk a Mecsek felé (na, jó, nem tagadom, azért gyorsan vettünk egy hóláncot, biztos, ami sicher...). Óbánya gyönyörű havasan, így is szerettünk bele végérvényesen, másnap már házat választottunk... ami miatt azonban ma mégis elindultunk, az az, hogy 8 napja nem voltunk a házban, jövő hétre -20 fokot is ígérnek, úgyhogy muszáj volt téliesíteni a házat. És hát fűtöttünk, fűtöttünk, fűtöttünk... mikor leértünk, akkor ugyanis ez fogadott minket:

99,5%-ban elkészült a ház vakolása. Kétszáz négyzetméter rabichálózása és vakolása után el kellett menni Szekszárdra újabb húsz négyzetmétert venni. Majd amikor az is felkerült, kiderült, pont egy négyzetméter hiányzik!

Öröm az ürömben, hogy kőművesünk olyan népszerű lett a faluban, hogy minden szomszéd vele akar dolgoztatni. Ez annyit jelent, hogy még tavasszal is Óbányán lesz munkája, nem eresztjük...  úgyhogy napokon belül az az egy négyzetméter is be lesz vakolva.