2009. 06. 18. csütörtök

Olaszul tanulunk (inkább tanítanak) lassan 3 éve. Olaszország nagy szerelem, és minden, ami olasz, szintén. Ákoson és rajtam kívül legalább három személyről mondható el ugyanez. Ez a mi kis csapatunk. Minden hétfőn este hatkor tartjuk a szeánszunkat. Érdekes csapat vagyunk, nagy valószínűséggel sosem kerültünk volna semmilyen kapcsolatba egymással (teljesen különböző életet élünk, más életkorú, más problémákkal, más örömökkel élő emberek vagyunk), ha nincs ez a közös szenvedély. Mára összetartó, egymást amiben lehet, segítő baráti társasággá alakultunk.

Gyöngyiéknek van egy nyaralójuk Orfűn, ahol a nyár kezdetén mindig összejönnek a baráti társaságuk hölgy tagjai, és élvezik a férfimentes, bulizós napokat (ez óriási dolog! Nem tudom, hogy nekem lesz-e valaha ilyenben részem... Tisztes családanyák 50-en innen és túl időt szánva magukra, egymásra elvonulnak a világtól, hogy arra a pár napra újra 20 évesek legyenek, bulizzanak, mint egyetemista, főiskolás korukban, tomboljanak a koncerteken).

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szóval, útban Orfű felé a virgonc kis lánycsapat bejött hozzánk egy lecsóra. Tűz, bogrács, jó kis alapanyagokból finom kaja, remek hangulat, üres tányérok. Nagyjábólezzel lehetne összefoglalni az első vendéglátásunkat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A budit komfortosítottuk,  egy kézmosóval egészült ki.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A vendéglátás után kirándultunk egyet a Kisújbánya felé vezető úton. Jól esett lejárni az ebédet, de főleg a csend, az, hogy nem találkoztunk egy élő lélekkel sem.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A túraútvonalon van egy kidőlt fa, amibe már évek óta belevési mindenki a nevét (még a '90-es évekből is van rajta dátum!). Most mi is megtettük. Ott hagytuk a nyomunkat az utókornak.

 

 

Részletek:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy pár bérelhető szálláshely a településről:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szakmár Község Önkomrányzatának üdülője

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Pisztrángos ház

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Turistaház az Öreg Malomhoz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Tulipános ház

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://garhof.blog.hu/api/trackback/id/tr711223021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása