Hát, szépen lassan eljutottunk idáig is. Holnap délután, ha minden jól megy, akkor az apróbb vakolási korrekciók után, megkezdődik a padlástéglák lerakása. Nekem ez már annyira a végének tűnik... és közben annyira nem tartunk még ott... ha kimondom, valósággá válik? Egy hónap múlva szeretném, ha lakni tudnánk a házat! Ennek eléréséhez nagyon komoly listát állítottunk össze, kivel, mit kell még elrendezni, mit kell beszerezni, mit honnan, és még sorolhatnám... Rengeteg a munka, a takarításra konkrétan bulit kell rendezzünk, mert annyi a tisztítandó ablak, hogy ha minden ablakra egy ember jut, az akkor is 4 szárny/per ember, aminek két oldala van, minden szárnyban 3 üveg, az mindösszesen 96 sarok/ember!!! Na, ki jön takarítani?

De addig is: ma a vízvezeték szerelő mindent készre vágott, úgyhogy szabad az út a gipszkartonos előtt. Asztalosunk beszerelte a hálószoba ajtót, a terasz vakolható részei (nem minden vakolható, mert ahová majd szigetelés kerül, ott nem vakolhatnak a kőművesek) készen vannak.

Egy halom apróság is történt: délelőtt mini kirándulást tettünk az erdőben az asztalosunk családjával és a kiskutyákkal, megint csak isteni ebédet kaptunk a Trib jóvoltából (hozzá saját készítésű palackozott bort is kaptunk!), apu sokat dolgozott a patakon, sőt, még füvet is nyírt, így a veteményes újabb réteg fűnyesedéket kapott kiszáradás ellen.

Mit mondjak? Haladunk, haladunk! Gondoljatok ránk sokat, szurkoljatok!

Még mindig arra buzdítok mindenkit, hogy csatlakozzon hozzánk a facebookon, ott naprakészek vagyunk, a blogon már kevésbé... De most talán ez is változik, ugyanis szupergyors internetünk lett a házban. Tudom, vicces... minek egy félkész házba internet? De a válasz egyszerű, nekem kell a munkámhoz. Most már minden adott ahhoz, hogy egész napokat, vagy akár többet is egyben lent tölthessünk. Reggel, este, pihenésképpen tudok tenni-venni a ház körül/a házon, egyébként pedig a munkámat is el tudom látni.Tiszta jó! Úgyhogy nagy fogadalmunk, hogy addig nem jövünk haza sosem, amíg nem készül el az aktuális blog bejegyzés. Ezt az élet milliószor fogja felülírni, de azért próbálkozunk.

De hogy a házról is írjak: a vakolás gőzerővel halad. Ez a legnehezebb pont idáig a házban... nem szeretnénk sima falakt, hanem olyant, mintha tapasztva lenne. Na, ez nem megy egyszerűen, mindenkinek más elképzelései vannak erről, így mi magunk sem tudunk dűlőre jutni. Nem baj, alakul ez, az emeleten próbameszelést csinálunk, hogy igaziból is lássuk, milyen lesz ez... szegény kőművesünk meg kikészül mellettünk szépen lassan...

Időközben megvolt a szokásos orfűi csajok bulija is, így sikerült felavatni a tűzrakót! Az pedig külön öröm, hogy a tavalyi lehetetlen állapotok miatt a tónál tartott ebéd, végre visszatért a régi székhelyére. A terasz szuperül funkcionált a 40 fokokban.

Nekünk mostanság lent a legtöbb munkát a veteményes adja. Folyamatosan van mit szüretelni (borsó, bab, uborka), szerdán pedig már a második körös telepítést csináltuk. Helycserés támadás, a saláta helyére bab, a spenót helyére borsó, a borsó helyére retek, a bab helyére pedig felesben saláta és spenót került. Babból, spenótból nem kell vásárolnunk idén, ez tuti, több  zacskó pihen mindegyikből a fagyasztóban, borsóból szükséges az utánpótlás. A répáink iszonyú finomak, az első adag uborka kint kovászolódik a teraszon, a bébi cékla savanyításra vár egy adag aprócska lilahagymával együtt. Mi kell még? Ja! A vöröshagymák! Kiszedtem őket szerdán, miután Péter-Pálkor eltiportam őket. Még nincs igazi vörös kérge, de nálunk gyorsan fogy a hagyma, nem lesz ideje megromlani.

Napról napra fejlődünk, épülünk, szépülünk. Már hogy a ház... mi meg lassan, de biztosan csúszunk szét, épülünk le, őszülünk, ráncosodunk... Tavaly, amikor egy brigád dolgozott a házon, valahogy kisimultabban szemléltük az eseményeket. Az elvégzett munka most is pont olyan tökéletes, csak kb. hatszor annyit kell rohangálnunk, szervezkednünk, terveznünk. Nem baj, látszik a vége, és ha néha már egymás és a saját határainkat is súroljuk, azért az, hogy látszatja van a dolognak, minden alkalommal örömmel tölt el bennünket.

Végéhez ért a tűzrakó projekt, elkészült a szennyvíz bekötés (Ehhez az egész udvart és az utcát is fel kellett túrni, az pedig, hogy mindez mibe került, arról már ne is beszéljünk, mert a gyomorideg jön az emberre), a ház vakolása pedig megkezdődött az emelettel. Mindemellett rendezzük a veteményest, szüretelünk, nem unatkozunk, na!