Igen… összeült a családi kupaktanács, és úgy döntöttünk, apa meg én (kutyagyerekek arcán nem látszott semmi, ami arra utalna, hogy ők ne így gondolnák), hogy ne siessünk! A terveket hétvégén véglegesítettük, szóval már tényleg csak Lillán múlna, illetve Pécsvárad Műszaki Osztályán, de valahogy mégis azt érzem, hogy várnunk kellene. Nem tudom, hogy ez női megérzés, vagy mifene, de érzem, hogy jobban tesszük, ha nem sietünk. Sikerült erről meggyőznöm Lillát is, Ákit is. Még mielőtt bárkinek olyasmi gondolata támadna, nem, nem vagyok betoji alak, sőt! Vérbeli kosként mindent akarok és az azonnal is már régen későn van! Ettől olyan furcsa ez az egész. Nem rossz érzés ez, csak szokatlan. Tőlem mindenképpen.

Január-április: tervezés

Március-június: bontási munkálatok

Június-július: alapinfrastruktúra bevezetése

Augusztus-szeptember: új rész alapozása, falak felhúzása, tetőjavítás/csere

Talán most már kijelenthetjük, hogy elindult valami. Indult azzal, hogy novemberre elkészült Óbánya rendezési terve. Ezt már nagyon vártuk. Na, nem mintha szándékunkban állna bármilyen kirívó, nem oda illő dolgot csinálni, de mégis…

Ezzel egy időben Lilla barátosném, aki építész, szintén megkapta a dokumentumokat. Végülis Ő még ért is hozzá, mi csak nézzük a térképeket, és azt a néhány szakszó-mentes mondattöredéket értelmezzük. Lilla neve többször is fel fog merülni a későbbiekben, hiszen Ő lesz az, aki az elképzeléseinket papírra veti, akivel majd alkudoznom kell plusz négyzetméterekért, vagy éppen a mestergerendáért az istálló részben.

Itt az ősz. Egyre kevesebb a munka a kertben, egyre ritkábban kell nyírni a területet, a kiskertben is alig van már virág. Családi események magukkal sodortak bennünket is, így nem nagyon jutott idő arra, hogy bejegyzéseket szerkesszek, de azért tevékenykedtünk a háttérben.

Amíg tart a vénasszonyok nyara, ezzel a gyönyörű, napos idővel, vágyunk le. Az erdő egyre szebb, színesedik, hullnak a levelek a fákról. Sokan éreznek még hasonlóan, így igyekszünk hétköznapra időzíteni az utazásainkat, mert akkor élvezhetjük igazán a csendet, békét, amiért megtetszett ez a falu. A hétvégék zsúfoltak, sok a kiránduló, turista, és bizony számunkra ez nemcsak azzal a kellemetlenséggel jár, hogy nagy a zsivaj. Körülbelül egy hónapja kezdődött a problémánk...

Mint azt az előzöekben Ákos tudatta, elérkeztünk egy újabb mérföldkőhöz. Izgalmas ez az egész...Nem tudom, kit mi inspirál, de engem a tervezés, alkotás borzasztóan. Tudom, borzasztó vagyok/borzasztóak vagyunk, de már most tökéletesen tudom, hogy fog kinézni a házunk... Archicad-ben tervezgetünk: falvastagságok, ablakok típusai, méretei, cserép színek... és mindeközben napi keresgélésben vagyok a Vaterán... tudom, van még időnk bőven, de muszáj nézegetni a bútorokat! Keresek, kutatok, hogy legtökéletesebb berendezési tárgyakat kaparinthassuk meg. Az esetek többségében ezek jól lerobbant, elhasznált, festett, kopott tárgyak, de egy jó hőlégúvóval, csiszolóval gyönyörűek lesznek. Csináltuk már párszor, tudjuk mivel jár, de azt is, mennyire megéri! Rengeteg tervem van... készüljetek, mert mostantól mindegyiket itt fogjátok viszontlátni!