Jön a tavasz... de olyan lassan és olyan bolond, szeles napokkal, hogy az valami... de nincs mit tenni, haladni kell, majd ha már végleg átfagyott az ember, akkor iszkiri haza. Azért sikerült lepácolni a födémdeszkák harmadát, egy jó kis ablakkaparó pengével megkezdeni az ablakok tisztítását és kitűzni a leendő süllyesztett tűzrakót.Most már jöhetne az igazi jó idő...

Aki rendszeresen olvassa a blogot, az tudja, hogy mennyire fontos volt nekem a tegnapi nap. Erre vágytam gyakorlatilag az építkezés megkezdése óta... végre visszakapni az udvart! De hogy mindezt ennyire pazar módon, azt nem is gondoltam... A bobcat játszi könnyedséggel, mindössze 2 és 1/2 óra alatt szétdobálta, kiegyenlítette a talajt, amitől most olyan szép és főleg sík területünk lett, hogy az valami csuda! Mivel a mi - most már összevont - telkünk, két külön kis telekből állt, a falu szintje pedig folyamatosan emelkedik az erdő felé, így a két telek között volt egy kis (olyan 30 centi) szintkülönbség. Az előző tulaj ezt próbálta valamelyest összehozni, szerintem egészen jól sikerült is (Ákost ez jobban zavarta), de látva a mostani állapotot, valóban érzékelhető a különbség. Kivitelezőink javaslatára helyben terítettük szét a házból és az alapból kiemelt földet. És ha már ott volt egy ilyen szuper kis gép, akkor egy füst alatt a helyére került a szőlőprés-asztal, illetve a leendő sziklakert egyik elemét adó "fűszervövénykert" alap, valamint elkészült a kocsibeálló is.

Végre sikerült jó időben is lekattintani a fotómasina gombját és megörökíteni a kész tetőt! Igazából eddig nem lehet okunk panaszra, mert minden olyan dolog kész van amit idénre terveztünk...persze titkon reméltük, hogy tovább is fogunk jutni, de vissza van még két hónap az évből...