Annyi minden történik az utóbbi időben házunk táján, és mi mégis mély hallgatásba burkolóztunk… Ennek igen egyszerű oka van, most már napi szintű elfoglaltságot jelent a ház és a vele kapcsolatos teendők… a helyzet nagyjából a következő: iszonyatos régészeti ásatások közepette az ember kiásta, lebetonozta, majd felfalazta a vízóraaknát. Igen hosszadalmas, de rendkívül profi munka. Olyan három és fél köbméter földet kellett megmozgatnia a nálunk található rendkívül köves és agyagos és folyton nedves fajtából… a végeredmény egy szépséges akna, egy tropára ment bal kéz, amit kimart a cement. De megérte! Legalábbis ezzel biztatom mindig, mikor jajveszékelve hajlítja be az ujjait.

Na, mármost az ügy itt nem állt meg, van még egy elvetemült nő is a csapatban, szerény személyemben, aki tovább szítja a feszültséget az elképesztő ötleteivel…Ennek köszönhetően pünkösd hétfő ide vagy oda, én bizony hátratalicskáztattam ezt a földet a patakpartra tereprendezés céljából. Kaptam hideget, meleget, de a végeredménnyel azért mindenki elégedett volt. Gyakorlatilag így, hogy a kerítést direkt beljebb hoztuk anno egy olyan jó fél méterrel most egy sztráda szélességű helyünk maradt a patak partján. Na, jó, ha akkora nem is, de pad, asztal röhögve elférnek majd… egy függőágyat pedig okvetlen muszáj lesz odatelepítenünk, hogy a patak csobogása közepette ejthessem meg a délutáni sziesztáimat. De amíg odáig eljutunk még vár ránk egy füvesítés ezen a részen, illetve jó néhány meténg beültetése a partoldalba. De ha valakinek van ötlete futó-kúszó árnyéktűrő növényre, ami bírja a vizet is, jelentkezzen bátran! Ja, és erdei pajzsikákkal is megdobhatna még valaki! Amiket az Őrségből hoztunk, fantasztikusan szépek, de nem bánnám, ha lenne több fajta, szóval várom az ötleteket.

Aztán, hogy folytassam az élménybeszámolót: Mindezek közben emberem tárgyalásokat folytatott a kivitelezővel. Úgy 3-4-szer, kb… ez mindannyiszor utazás Pécsre, meg vissza. Végül kiegyeztünk. A munka első szakaszát megcsinálják július 9-ig + esős napok száma. A munka kezdése: 2011. június 14., azaz ma… Itthon ömlik az eső, feltételezem, ott sem lehet ez másképp, bár még nem kaptam szentségelő sms-eket. Szóval, máris fél délutános csúszásban vagyunk, szerintem, de bár ne lenne igazam. A munkaterület átvételét egyetlen dologhoz kötötték, legyen üres a ház! Na, olyan nagyon sok minden nem volt benne, de mégis ráment a délelőttünk, mire kihordtuk az összes, a szomszéd építkezéséből fennmaradt cserepet, samott téglákat és egyebeket. A ház kiürült, ember meg beköltözött egy éjszakára a nappaliba, nem volt kedve ma reggel 7-re visszamenni... úgyhogy megvolt az első hivatalos alvás a házban (a kiskutyák persze rendre ott húzzák a lóbőrt... konkrétan a fürdőben, meg a hálóban).

Update: ma esti kép aljzatkiegyenlítés után:

Ami még nagyon fontos, hogy megvannak a cserepeink, ezt múlt héten szállították le. Jó állapotú, szép, bontott hódfarkú, ahogy az egy parasztházon dukál. Most betárazva várja a ház két oldalán, hogy majd felkerülhessenek a tetőre… hát még én hogy várom!

Az meg már csak hab a tortán, hogy mindezek mellett még az udvart is igyekszünk rendben tartani, kiskertet kigazolni, és megejtettük a nyár első kirándulását is az Óbánya-Kisújbánya szakaszon.

Most elmegyünk pár napra lagzizni, de aztán friss képekkel jövünk arról, hogyan is halad a kivitelezőnk… (szerintem mi jobban izgulunk, mint Ti, de nem baj…)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.