Zajlanak az események – 2010. március 11-i gondolatok

Olyan nincs, hogy ne legyen semmi, nálunk meg különösen nem… állandóan megy a pörgés. Mostanság éppen a lakástakarék-pénztárhoz tartozó hitelünk ügyében rohangált Ákos nagyon sokat, közben én lerottyantam, az idő is vacakol, úgyhogy néha kezdem úgy érezni, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj. A már most látható programjaink és az eddigi időjárás miatt, az előre eltervezett márciustól június végéig tartó bontási és előkészítési munkálatokra szánt idő összesen tíz hétvégére redukálódott, és ebben még nincsenek benne a nem várt események. Pedig nagyon sokat vártam ettől a hétvégétől is, mert végre három nap egyben, nagyon jól lehetne haladni, de a tavasz csak nem akar ideérni… Egy hete állnak a garázsban az egyik virágküldő cégtől vásárolt növényeim, és várják, hogy végre a helyükre kerüljenek, azokat is szerettem volna elültetni. Jövő hétre már mondja a jó időt, de ki tudja, bírják-e addig, illetve az a hétvége is éppen pont olyan hétvége, mikor persze program van…

Az élet Óbányán sem áll meg. Volt idén is Hutzelrod, persze idén is lemaradtunk… volt szemétgyűjtés, arról is, Ákos fellépései miatt. Ezek miatt is szomorú vagyok. Szeretném, ha végre át tudnánk adni magunkat minden idegszálunkkal ennek az egésznek. Az én lelkemnek fontos lenne.

Komló felé Hosszúheténynél megépült az elkerülő út és mellette egy hatalmas elkerített terület, ahol szarvasok, muflonok laknak. Kihagyhatatlan...

Vadászkutyáink teljes extázisban...

És egy kis apróság... új kulcsartót kaptak a kulcsaink egy esős, borongós délutánon, mikor az embernek nem akad jobb dolga, mint hogy olvasgasson, kézimunkázzon.

2010. április 01. – Gondolatok Húsvét táján

A helyzet mit sem változott az eltelt 3 hétben, talán annyival vagyunk előrébb, hogy a fent említett események többségén már túl vagyunk. Újak persze folyamatosan jönnek, a mostani állapotok szerint egyedül talán eljutok a következő 2 hétben Óbányára, de aztán megint snitt május végéig. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz ez, hiszen újítottunk mi már fel lakást, az itthoni kertes ház is ad folyamatosan munkát (építkezőst is). Mindig megoldottuk ezeket, hiszen a lelkesedés megvolt, mindenki csinálta, amiben erős (ez az én esetemben a tervezés, és a szám jártatása). 60 kilométer, 45 perc autóval (most, hogy átadták az autópályát, lehet, hogy már csak 35), gyakorlatilag a szomszédban van, mégis sokszor annyira nehéznek tűnik megoldani az életünket. Egyre inkább azt látom járható útnak, ha mind a négy hetemet kiveszem egyben szabinak, és haza sem dugjuk az orrunkat, csak csináljuk megszállottan. Az eredeti terveim szerint a háromhetes szabadságomat mindenképpen ezzel töltöttem volna, de azt már az építés részére szántam, nem a bontásra!

Azért amikor az időnk engedi, lemegyünk. Hétvégén is lent voltunk. Füvet nyírtam, elraktam a maradék virághagymát, megkapáltuk a kis kertet, főztünk egyet. Igaziból  vendégeket vártunk, de nem érkeztek meg, úgyhogy helyette dolgoztunk. Itt-ott  végeztünk apróbb bontásokat, a kerítés mentén elkezdtük kiszedni a magról kelt fákat, bokrokat, hogy le lehessen bontani a kerítést. Kerestünk vállalkozót, aki vállalná a kerítés rendbetételét. Ettől is tartok picit. Na, nem a munka minőségétől, mint inkább az ártól… azt gondoltam, megússzuk anyagköltségből, mert majd megcsináljuk. Összehívjuk a barátokat egy kerítésállításra, de Ákos szerint ehhez gépek kellenek, mert olyan köves a talaj, hogy belepusztulunk, ha ezt kézzel kell kiásni. Igaza van. Tudom én, csak már most az elején nem tervezett kiadásokkal kell szembesülnünk, és ez hosszútávon nem kecsegtet túl sok jóval.

Most hétvégén is szeretnék lemenni, de Húsvétkor az ember már csak nem fog bontani! Még a végén kinéznek minket a faluból, azt meg azért nem szeretném! Szeretnék én még ott élni!

Március közepén kaptunk egy hívást az önkormáynzattól, hogy mentőhelikopter próbált meg leszállni a mellettünk lévő üres területen, és egy pár cserepünket elsodorta. Tekintve hogy hó még akkor is esett néha, elég sürgőssé vált a leutazás, helyreállítás.

Medvehagyma... nagyon szeretjük, úgyhogy ezt is rendeltem, és ültettem. Ha másnak nem is, a növényeknek legalább kedvez az esős idő, minden virul, hajt. Jó alap lesz ez a további erősödésükhöz.

Boglárkák

Az esős idő mellé hideg is társul, így a fagyási sérüléseket elkerülendő vizet forraltunk a kézmosóba, annak a párája száll. Sokáig ugyan nem tartott ez az állapot, 1/2 óra múlva olyan volt, mintha a patakból hoztuk volna a vizet.

Hunyor: szintén rendelt növény. Két fehér és egy piros kapott helyet a kertben. Ők is gyönyörűen fejlődnek, tele vannak bimbóval.

Kutyik nagy sikernek örvendenek a turisták körében, ők pedig mint a sztárok sütkéreznek ebben a fene nagy imádatban. Ha megáll egy autó, máris rohannak a kerítéshez a kötelező simiért. Itt is csak így ismernek már minket... a biglisek!

2010. április 19. – Ha az ember 29 éves lesz…

elkezd gondolkodni magáról… na, nemcsak ilyenkor, hanem minden születésnapon és szilveszterkor. Ezek a dátumok valahogy úgy adják magukat. Legalább kétszer egy évben összegezze az ember az életét!

Az utóbbi időben elmaradtam a feltöltésekkel. Írni írok, csak marad Wordben, és odáig nem jutok el, hogy felkerüljön az oldalra. Ugyanez a helyzet a képekkel is… egy hónap után ma reggel jutottam el odáig, hogy feltöltöm a képeinket a gépre. De ez sem ment túl simán, az elem lemerült, úgyhogy ez még mindig várat magára. De az egyik elhatározásom ez volt így a születésnapomon, hogy pótlom az ilyesfajta elmaradásaimat is. Meg mindent, mert sajnos sokszor rapszodikus életet élünk munkában, otthon egyaránt. Úgyhogy fontos elhatározás, megcsinálunk minden feladatot, és csak utána vágunk a következőbe! Igyekszünk nem felhalmozni a munkákat, hanem a legrövidebb időn belül véghezvinni! Ezek a gondolatok kicsit Bridget Jones-osak lettek, de nem baj, úgyis bírjuk…

Ehhez mérten a házra vonatkozó elképzeléseinket nem halogatjuk, hanem minden létező szabadidőnket beleöljük, és csináljuk. Így aztán: E-ON szakembereivel felvéve a kapcsolatot, megindult a későbbi áramellátásunk tervezése, ma kint is voltak feltérképezni a viszonyokat.

Még pénteken hozattunk egy 6 m3-es konténert, kedd délutáni szállításra, amit aztán felülírtunk hétfőre, különben a szerdán esedékes lomtalanításhoz nem tudtunk volna kipakolni időben. Ennek megfelelően Ákosnak volt egy útja le pénteken, aztán mentünk közösen anyukámmal együtt szombat délután, aztán mentünk vasárnap ketten, később jött anyukám és öcsém és ma kettesben, pontosabban négyesben a kutyikkal. Simán megérte volna lent aludni, de ezt nem is gondoltuk végig a nagy szervezés közepette…

Ákos szerint a fürdő gyakorlatilag kész! Ez így röhejes, de tény, hogy tök üres a helyiség, aljzat kiszedve 30-40 cm mélyen, és a köves falról levertük a vakolatot. Hogy a vályogos részekkel mit kezdünk majd, nem tudjuk, ehhez kőműves kellene, aki majd dolgozik a házon, de az még nincs… Jó kis öreg kőművesünk van itt Pakson, de hát ez azért nem az a távolság, amit az ember állandóra utaztatni akar!

A munka eredményét látjátok majd a képeken, és őszintén megmondom, nagyon elégedett is vagyok magunkkal, mert újra igazolódni látszik, hogy ha az ember akar valamit csinálni, akkor tud is, sikerül is! Na, azt azért nem állítanám, hogy készen vagyunk, de az igazság az, hogy a leendő fürdő teljesen kiürült, a leendő nappaliban már csak a vályúk vannak bent, de az sok emberes, arra vendégeket kell hívnunk, illetve itt még az aljzat felbontása van vissza, de ez már a következő konténer szállítmánya lesz. Az egyetlen helyiség, ahol semmi nem történt bontásügyileg, az a leendő háló, most ez lett a raktár, de láthatóan itt lesz a legkevesebb dolgunk is. A tetőről lekerültek a szélezetlen deszkák, kerítés épül belőle öcsémék udvarában, és mindent, amire nincs szükségünk, kiraktunk a lomtalanításhoz. Ezzel gyakorlatilag leürült a padlás, csak faanyag és pótcserepek maradtak fent (és a leendő terasz csillárjának az alapja, a szekérkerék, illetve az étkező asztal lába).

Ami viszont a legérdekesebb számomra, hogy a helyiek elkezdtek kezdeményezni! Vagy legalábbis egyre többen jönnek oda hozzánk érdeklődve... mit csinálunk, mit tervezünk? Ákos szerint méregetnek bennünket, szerintem meg ez egy teljesen normális folyamat. Egy teljesen zárt közösségbe belecseppen két vadidegen. Nyilván gyanakvással fogadnak bennünket, de azt azért én sem gondoltam, hogy ez több mint egy évünkbe kerül. De úgy tűnik, szépen lassan megtörik a jég. Persze ötletek jönnek ezerrel... bontsuk el, nehogy elbontsuk... de ezeket már megszoktuk, kapunk itthon is mindig hideget, meleget. Ezekre oda kell figyelni, mások tapasztalata sokat segítheti a mi munkánkat is, de ki kell szűrnünk, hogy melyek azok, amiket mi is használhatunk.

Egyre izgalmasabb ez az egész!

Ákos jóvoltából kapott a ház egy új kiskaput. Ez időszerű volt, mert a réginél alul már korhadtak a fák, és kutyik előbb-utóbb utat törtek volna maguknak. Még nem a végleges állapot, kívülről is kap reteszt, lekezelve sincs még, de ami késik nem múlik.

Pakolás közben gyűltek a kicsek, a tüzelőnek való faanyag. Mindent rendszerezve, csoportbaszedve raktunk külön, hogy ne kelljen duplán dolgozni a későbbiekben.

A vakolat leverése, valamint a leendő fürdő aljzatának felszedése félig meg is töltötte a konténert már az első napon.

A leendő háló most "kupiszoba". Minden értékünk itt gyűlik, illetve minden olyan anyag, amit nem akarunk kirakni az időjárás viszontagságainak.

A régi istálló részben megbontottuk az ablakot, jelenleg ez az egyik legneccesebb pontja a háznak. Az ablak ugyanis nem lett annak idején rendesen boltívezve, így az kiszakadt, farönkökkel tartották meg az eredeti állapotot. Féltünk, ha kipakoljuk, leomlik az épület hátsó része, de nem így történt! Egy-két kő potyogott csak ki, de a nagyobb kövek szépen simulnak egymásra, tartják egymást. Ezzel láthatóvá vált, hogy micsoda kilátásom lesz majd egyszer a konyhából! Fantasztikus! Szívem szerint már most költöznék! Főleg így, ahogy a fény megvilágítja a kőfalat! Abba a sarokba kerül majd az íróasztalom. Igaz, hogy a konyha teljesen új építésű lesz a nappali mögött, emiatt aztán nem fog beengedni ennyi fényt ez a kis ablak, de a mostani vaskeretes ablaknak mégiscsak szánunk ott egy helyet...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.