Mikor az íriszeket vettük Anyuval, megígértük magunknak, hogy visszatérünk a sásliliomok virágzásakor is egy nagyobb beszerző körútra. Figyelgettük itthon a kerteket, utcákat, és mikor felfedeztük, hogy itthon megindult a virágzás, akkor már készülődtünk rá. Lélekben. Mert ami itt virágba borul adott napon, az odalent a hegyek között jó két hét múlva kezdi csak bontogatni szirmait.

Lassan elérkezettnek láttuk az időt, hogy "csak csajok" kirándulás keretén belül megejtsük a virágvásárlást.

Mikor elegem van a világból, az emberekből megnézem a saját blogunkat, és menekülök legalább fejben... Múlt csütörtökön ennél már többre volt szükség. Munka után egyszerűen MUSZÁJ volt lemenni!

Ákos már régóta tervezi, hogy veszünk egy fűnyírót, de megmondom őszintén, nem nagyon jutottunk dűlőre. Áramunk nincs, a benzinmotoros gépek nagyok, hangosak és jó drágák, így alternatívaként bedobtam a Gardena suhanóját. Régről voltak emlékképeim, nagypapámnak volt ilyen típusú fűnyírója. Gyerekként mi szerettük, mert mi is használhattuk, akár naponta is, ha úgy tartotta kedvünk, de az igazat megvallva, nem sokat ért. Szóval, beszélgettünk fűnyírókról, lehetőségekről. A vége az lett, hogy megbíztuk a volt falugondnokot, hogy legalább havonta egyszer nyírja le az udvart. Ez rengeteget számított, nem úgy kellett lemennünk minden alkalommal, hogy rettegtünk, mi vár ránk...