Az ünnep gyorsan eltelt, Annával szombaton húsvétoltunk, úgyhogy a továbbiak csendesen elmentek. Már csak azért is, mert Ákos végig dolgozott... Így aztán hétfő délután tudtunk csak lemenni a házba, viszont csak ma jöttünk haza... ÉS(!!!) végre dolgoztunk is! Úgyhogy rrrrrrrengeteg képpel készültünk!

Először is a házat tavaszi díszbe öltöztettem...

Először szolgálati közleményként közlöm, hogy a facebookon oldalt nyitottunk a GARHOF-nak (így találjátok majd meg), lájkoljátok, szeressétek! Hogy miért? Azért mert nagyon sok minden történik lent a háznál és velünk is, így ritkán jutunk el odáig, hogy tényleges blogbejegyzés legyen a dologból. A képeket viszont lelkesen töltögetjük fel az egyik fotós oldalra, így azokat mindig kiposztoljuk. Így, aki szeretné, naprakész információkat kaphat a házról.

És hogy mi is történik mostanság nálunk? Hát, először is a villanyszerelők végeztek az első körrel (bevésés), folyt.köv.. a vakolás után... részletesen majd ír erről Ákos, legalábbis egy félkész bejegyzés már van a rendszerben róla...

A kőművesünk, kőfaragónk, Attilánk pedig jött szombaton (nekem) hajnalban az Öreggel, és neki álltak a tűzrakónak. A tűzrakó fontos kérdés volt nálunk, milyen legyen, mekkora (leginkább nagy), milyen funkciókat tudjon ellátni, stb. Így aztán elkezdtünk tervezgetni, rajzolgatni, méregetni, míg végül összeállt papíron a dolog... Legyen jó nagy, hogy az őszi kerti hulladékot könnyen el lehessen égetni, ugyanakkor ne vegyen el a térből. Így jött az ötlet, hogy ne emelkedjen ki a tűzrakó a földből... Aztán jött a gondolat, hogy akkor viszont kell ülőke is köré, mert nagyon lent lesz, meg különben is, jó lesz az útnak is, lesz saját körforgónk! Aztán legyen beépített bográcsozó, grill és tárcsa is... Még szerencse, hogy nincsenek nagy igényeink... Egy szerencsénk van, hogy Attila lelkes, ugrik minden izgalmas dologra, így aztán nem riadt meg a feladattól. Délután 5-re készen is volt az ülőke szinte teljesen!

A veteményesem burjánzik ezerrel, a héten gazdagodott némi paradicsom, fehér és csípős paprikával, uborkával. Viszont a hétfői vihar után olyan sárban cuppogva kellett elraknom kedden (meg pallóztam magam előtt az utat), hogy bepipultam, és közöltem, hogy ÚT kell a veteményesben! Erre a műveletre sikerült is rászednem aput!

Anyu pedig meglátogatott bennünket Annával, így délután még strandolásra is sor került a teraszon a nagy melegben.

Az alap

El sem hiszitek, milyen rossz ez... Egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy lakhatóvá váljon a ház, és én teljesen kimaradok belőle. Többen tudjátok, aki pedig nem, az most megtudja: egy elég komoly dolgon dolgozom többekkel (www.sdghotel.hu), így csodaszámba megy, ha lejutok a házhoz... Mestereket kell szervezni, időpontokat egyeztetni, árakról tárgyalni, megrendeléseket intézni, és ez most mind Ákosra marad... Körülbelül annyi időm van, hogy kétnaponta megkérem, hogy meséljen már valamit, mégis hol tartunk, ha pedig lent jár, akkor nem győz fotózni, hogy én is lássam a fejleményeket.

Így csak azt mondom, amit én látok a képeken... a tavaszi füvesítés prímán sikerült, a pataknál egészen konkrétan olyan színe van a fűnek, amilyen nem is létezik! Fantasztikus!

A födémet Péter befejezte, már csak falazni kell a gerendák közeit, hurrá!

A kertből már ettünk újhagymát, retket, spenótot, salátát... alakulunk, na!

nélkülem... A munka hősei pedig Ákos és szüleim, akik ismételten lent dolgoztak, fáradtságot nem kímélve tevékenykedtek, hogy mire újra lejutok az álom házhoz, csoda meglepetések várjanak! A veteményest kigazolták, a füvet lenyírták, de mindezt én is csupán a képekből tudom :( De azt jó látni, hogy a spenót, a saláta, a hagymák, a retek milyen szépen fejlődnek, és apránként a a répa, fokhagyma, póréhagyma, borsó is beindul. A bab még kicsit várat magára.

Milyen is az? Természetesen óbányázós! Még akkor is, ha dolgozni kell, még akkor is ha csak egy napig tart, de azért mégis... A tökéletes születésnap egy tökéletes ágyba kapott reggelivel kezdődik...