Hát ez a nap is eljött! Van tető a fejünk fölött! Éppen pont csiszre, de összeállt. Ma hajnalra jósolták a markáns hidegfrontot, mi pedig tegnap reggel kezdtük el a cserepezést. Nagyon akartuk, hogy felkerüljön a tető estére. Úgyhogy kemény tempóban, de este 6-ra elkészültünk. A mai délelőtt folyamán még az apróbb simítások és a régi részen a födémgerendák behelyezése is megtörtént. Már csak két ajtó kell, és bezárhatjuk a házat télire... de addig még sok a munka...

Ami engem illet, néha úgy érzem magam, mint aki hullámvasúton ül. Az eredmények láttán nagyon feldobódok, viszont egyre türelmetlenebbül várom már a végét. Ez a két állapot változik bennem, ha lent vagyunk, az előbbi győz, ha itthonról szemlélem az eseményeket, akkor az utóbbi. Ugyanakkor ostorozom magam ezerrel, mert mégis mit képzeltem? Júniusban kezdődött a munka, most meg szeptembert írunk, közben meg még leállás is volt miattunk. Óriási eredmény, ahol tartunk, én meg pörgetem magam hülyeségeken... csacsi kis Bridget...

Pedig hát nincs okom panaszra, már vannak válaszfalaink, kéményeink, tulajdonképpen csak a bádogosra várunk, és végre cserepezhetnénk. Reméljük, most már a jövő héten ez is megtörténik...

A múltkori féltetőhöz képest (ami szerintem már kész volt), újabb meglepetés fogadott minket a mai napon. Tulajdonképpen tényleg kész a tető, mármint ami a famunkát illeti. A hétvégén ácsaink befejezték a páraáteresztő fólia (tyvek solid) felhelyezését, a tető lécezését és a szellőzőelemek felhelyezését , illetve a 4 nagy tetőablak is a helyére került. Persze még hiányoznak a kisebb tetőkibúvók, a cserepek a helyükről, a kémények még csak darabokban hevernek a ház mellett, és a bádogozás is hibádzik a helyéről, DE ha ránézek mégis késznek látom.

De beszéljenek a képek:

Ákos szerint az már egy kész tető, de azért még nem... mindenesetre pénteken délelőtt már Ákos kapott egy hívást, hogy már mindjárt bent vannak az ablakok, és állnak a szarufák! Ezt ne úgy értsétek, hogy ideszóltak a mesterek, és mint tény, közölték... nem! Itt kérem a helybeliek izgulnak ezerrel és lelkesednek velünk együtt! Na, most ezek után nem is volt kérdés, hogy húzunk le, mint a szélvész, hogy mi is lássuk... és ahogy leértünk, az embernek olyan érzése volt, mintha a fél falu összeszaladt volna. Csodaszámba megyünk manapság, na! Ez a tény, hogy másnak is legalább annyira fontos ez a dolog, mint nekünk, valamint a látottak teljesen feldobtak minket is... de nézzétek meg Ti is a saját szemetekkel!

 Az elmúlt másfél hónapban többször kiborultam, főleg, mikor lent voltunk... a ház egyre szakadtabbul nézett ki, a kert minősíthetetlen, és én nem láttam azokat a változásokat, amiket elképzeltem... mert hát, lássuk be, nem értek én az építkezéshez, és hiába ment a munka ezerrel, nekem mégis olyan helybentopogósnak tűntek az utóbbi hetek. Persze ésszel értem én, hogy egy réteg, szárad, majd újabb réteg, majd megint szárad, és így tovább, de az én illúzióimban ez így pikk-pakk megtörténik, és már fent is van a tető... na, meg ahogy a királylány megálmodta... szóval, mentek a hetek, én egyre tehetetlenebbnek éreztem magam, idegesített, hogy semmit nem tudunk csinálni (max. a patakpartot, mert ott nem zavarunk egyedül senkit). Nekem a tető az abszolút vízválasztó... ha az fent van, akkor már ház leszünk látszólag, és én ezt már nagyon akartam! Na, de azt ki gondolta, hogy ezzel együtt úgy besűrűsödnek az eseméyek, hogy nem gőzzük kapkodni a fejünket!