Szóval, az úgy van, hogy mióta megvan a ház, örök téma, hogy le kellene vinni Óbányára azt a bizonyos szőlőpréseléshez használt régi alkatrészt, mert ha sok éven keresztül jó szolgálatot tett a szőlőbirtokon a szilvafa alatt lerakóasztalként, akkor jó lesz ez nálunk is. Csak nem kellene ott hagyni az új tulajoknak! Ezt megbeszélgettük időről időre, mire végre most eljutottunk odáig, hogy apu kerített valami erőgépet és egy teherautót ehhez a művelethez. Így ma reggel 8-kor elindult le a leendő konyhakerti előkészítőasztal. Az, hogy ezt sikerült felpakolni, is nagy szám, hát még, hogy egyben sikerült lerakni, anélkül, hogy ripityára tört volna! Most már csak úgy egy tucat embert kell keresnünk, akik majd átgörgetik a helyére...

Ami pedig a ház állapotát illeti... csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni még mindig az ott dolgozókról, a munkájukról... de majd megnézitek a képeket, és Ti is osztoztok a véleményemen!

A bejárati ajtó szépen felfalazva. Szépen! Nem mi kértük, ők csináltak ilyenre, hogy hátha szeretnénk meghagyni látszóra a téglát! Eredendően én kazettás faburkolatot képzeltem el a külső és a belső ajtó között, de most elgondolkodtam...

A konyha-nappali közti átjáró is elnyerte végleges formáját az ablakkal együtt

A tetőtéri üvegfelületre még mindig erős vonzódásunk van... reggelente ezt nézni az ágyból...hm...

Mindeközben elkezdték bontani az utca felé is az ablakokat...

A fürdőben pedig már készen is voltak...

Egy-két "apróbb" munka még...

Szombaton levonulnak... addigra felhúzzák a falat a főhálóban, és szépen meglesznek a ház szemei is... néha már egészen ház kinézete van!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.