2009. 03. 28. szombat, hivatalosan munkanap, mindenki dolgozik (engem leszámítva).Oké, semmi probléma, végülis lemegyünk Dorkával, aztán csináljuk a dolgunkat, de legalábbis, amit érünk... A héten vettem Plusban ágyásszegélyeket a virágoskert köré, majd beüzemeljük.

Innen idultam a nap elején...

...és eddig jutottam. Azt hiszem, elég jól látszik, miért is olyan égető a kerítés kérdése, talán ezt kutyás olvasóinknak nem kell magyaráznom.

2009.04.02. csütörtök 21:30 körül:

Ákos: Holnap el tudsz jönni 2-kor? Elmehetnénk megvenni a kerítést, de csak 4-ig vannak nyitva...

Regi: Rendben, megoldom.

2009. 04. 03. péntek:

14:00: sehol senki...

14:30: telefon...dugó, idegbaj, Dorka felnyalábolás

14:50: elindulunk

14:55: telefon a gyártónak... nem, nem várnak meg minket, menjünk másnap (vannak szombaton is??? a honlap szerint nincsenek...)

Döntés: most már menjünk le, ha már egyszer elindultunk, addig beállítjuk a kiskaput, meg csináljuk, amit érünk...

Kis szerencsével és az előző tulajdonos házépítéséből származó gerenda beüzemelésével péntéken sikerült is befejezni a kapu beállítását, és ha már az megvolt, akkor kicsit mélyítettünk a talajon is, hogy ne akadjon meg a kapu sehol nyitáskor.

Ha már témánál vagyunk... el kell mesélnem, hogy tulajdonképpen milyen épület is ez, honnan van..

Óbánya egy igen szűk völgyben fekszik, mindössze egy utcával, amiből néhány ház ágazik csak le, de mindegyik ugyanazt az utcanevet viseli... Fő utca. Mecseknádasdról érkezve a régi településkép alapján úgy látszik, hogy az utca jobb oldalon találhatóak a lakóépületek, jó szorosan egymás mellett, míg a gazdasági épületek, veteményesek a házzal szemben az utca bal oldalára esnek. Ennek nyilván az az oka, hogy annyira szűk a völgy, hogy a lakóházak udvara már a hegytetőre visz, így ha csak nem építettek pincét, ültették be gyümölcsfával, akkor nem nagyon lehetett mire használni.

A másik oldalon viszont még volt annyi lapos terület, hogy lehetett egy kis konyhakertet művelni, állatot tartani. Na, hát a mi épületünk is egy ilyen gazdasági épület a bal oldalon, azzal a különbséggel, hogy nem egy, hanem mindjárt kettő, így talán az egyik legszélesebb telek a faluban. A fentiek alapján, gondolom könnyen kisakkozható, hogy a szembeszomszédunk az előző tulajdonos, hiszen az ő házához tartozott a gazdasági épület. A házat szépen felújították, jelenleg az udvart szépítgetik, csinosítgatják, teraszokat építenek a hegyoldalba.

 Azt kell mondanom, szerencsések vagyunk... sok építőanyagot hagytak ott nekünk, kaptunk ígéretet arra vonatkozóan, hogy majd annak idején kapunk segítséget, milyen mesterekkel érdemes dolgoztatni, mi pedig cserébe felajánlottuk, hogy nyugodtan használják továbbra is az egyik helyiségünket tárolásra, illetve a "piszkos munkákat" (betonkeverés, stb.) is elvégezhetik nálunk. Remélem, a későbbiekben is memarad ez a kapcsolat, hiszen mindekinek jó az, ha egymást segítve, egymásra, egymás házára odafigyelve élünk. Végülis ezért vonzódik az ember a falusi élethez! Mindez másnap be is igazolódott...

Szombaton kora reggel keltem, hogy azért itthon is haladjanak a munkák (mosás, teregetés), addig a család többi tagja pihengélt. Külön autóval mentünk, Dorka és én egyenesen Óbányára (közbe iktattunk egy kis bevásárlást Bonyhádon, mert menet közben jutott eszembe, hogy semmi kaját nem vittünk magunkkal), míg Ákos anyuék kocsijával  (azon van vonóhorog, így az utánfutót csak azon tudjuk vinni) iparkodott Kozármislenybe, hogy végre beszerezze a kerítést. Kolléganőm jóvoltából reggel gazdagodtam egy pár bokorral (innen is köszönöm), így ők kaptak esélyt a mai napon új életre a kertünkben:

Mályva: fehér vagy rózsaszínű lesz, még nem tudni, ide most fehérről teszek be képet

Jázmin:

Boglárkacserje:

és Bangita:

A múlt heti ültetéseim:

Így elnézve a képeket, idáig csak zöld-fehér-sárga kombinációt ültettem... szét is nézek valamilyen színes növények után...

És a szombatiak:

Az még hozzá tartozik a történethez, hogy nemcsak ennyi növényt vittem, és ültettem el Ákos érkezéséig, hanem  málna töveket, egy kecskerágót és nárcisz hagymákat is vittem. Mikor Ákos megérkezett már lassan harangozni kezdtek, így felidézendő nyári dunai hétvégéinket, begyújtottam az előző hetekben összehordott gazat, gallyakat. Elég rendesen kiszáradt a kupac, így az első fellobbanáskor leégett a hajam... :-( Ezt akkor nem vettem észre, csak mikor már indultunk haza.

Amíg én készítettem az ebédet, Ákos egyenesítgette az oszlopokat, hogy aztán majd kihúzhassuk a kerítést. Itt kaptunk segítséget. A buszmegállóban várakozott a fél egyes bonyhádi járat, és a helyi sofőrje, jó szomszéd módjára nagyon kedvesen felajánlotta, hogy segít. Ákos élt a lehetőséggel, hogy a cserélésre váró, eltört oszlop helyére ne velem kelljen cipelnie az újat, így a két férfi ember nagyon ügyesen megoldotta ezt.

A képen látszik egy magról kelt barackfa, sajnos tőle meg kellett váljunk, nagyon útban volt az oszlop elhelyezésekor, és mindenbizonnyal a kerítés állításakor sem lett volna a legjobb helyen.

Ebéd után gőzerővel állítottuk a kerítést, és mivel Dorka még nem tanult meg fotózni, és amúgyis rémesen elfárad mindig a friss falusi levegőn, így bevonult a mahónia tövébe aludni. Sajnos képekkel nem szolgálhatunk a munkafázisról, de íme az eredmény:

Vasárnap ebéd után szüleim is csatlakoztak hozzánk, apukám Stihl fűrésszel, így rengeteget haladtunk a bokrok, magról kelt fák ritkításában, kiszedésében, főleg a patakparton. A mahóniát is megritkítottuk, az aranyvesszőt kiszabadítottuk az előző kerítés fogságából, folytattuk az ágyásszegély kihelyezését, de sajnos eggyel kevesebbet vettünk pénteken (a munka után még beszaladtunk Szekszárdon az OBI-ba és a Brico Store-ba), és a fenyőkéreg is kevésnek bizonyult, de majd legközelebb pótoljuk. És hogy miért kerül a kerítés mellé a fenyőkéreg? Azt találtam ki, hogy hagyom Dorkát érvényesülni, és falusi kutyáskodni. Itt nyugodtan szaladgálhat a kerítés mentén anélkül, hogy bármiben kárt tenne...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.