Mióta kutyánk/kutyáink van/vannak, nem járunk el szilveszterkor. Dorkának nem volt baja soha a tűzijátékokkal, de ő "edzésben" is van a vadászatok révén, ennek ellenére sosem szerettem egyedül hagyni éjszakára. Sophie sajnos sokkal nehezebben viseli a durrogást, így idénre már nem is terveztünk semmi különöset. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve mégis az lett. Délután megfőztem a lencsés virslipörköltet, egy jó kis csípős mediterrán paradicsomlevest, becsomagoltunk mindent (tálak, termosz), és este fél tizenegykor elindultunk Óbányára, az év utolsó és az új év első piknikjére. Sosem piknikeztem még éjszaka, télen, hóban. Hát, most ez is megtörtént, és szerintem jövőre is megcsináljuk. Igazán jó buli! Éppen két éve, 2009. január elsején hajnali fél kettőkor találtunk rá a házra, így lent jubiláltunk.

Napra pontosan majdnem egy év után ismét ebédvendégeink voltak. Újra az Orfűre tartó lánycsapat. A menü, a most már hagyományosnak mondható "szezon első lecsója", amiben más volt, mint a tavalyi, az az, hogy most tarhonyval készült, nem pedig rizzsel. Ennek ellenére, vagy pont ezért, jól sikerült. Utána desszertnek a kedvenc bonyhádi pékségünk sült túrósát szolgáltuk fel, mindehhez járt pezsgő eperrel a lányok jóvoltából. Ákos aznap ünnepelte a harminckettedik születésnapját így aztán küön kapóra jött ez a kicsit pihenős, kicsit dolgos, de azért lazulós nap.

A lányok az ebéd után mentek is tovább, hogy mire a csapat többi része megérkezik Orfűre, rendben legyen minden (fűnyírás, takarítás, a vidéki házak átka, ránk is ez a sors vár, de bárcsak ott tartanánk már...). Így mosogatás után úgy döntöttünk, hogy megkezdjük az utolsó simításokat a kerítéshez, ami annyit tesz, hogy kivágjuk az útban lévő fákat. Mivel azért annyira bátrak nem vagyunk, hogy csak úgy nekiugorjunk hatalmas diófáknak, így csak két kisebbet vágtunk ki, de már ez is elég volt ahhoz, hogy megtöltsük az új fatárolót. Most már nem kérdés, bővítenünk kell azt is, nemcsak a házat...

Háromnapos ünnep, és végre az idő is tavaszi... legalábbis ideig-óráig, de ezt muszáj kihasználni. A sok eső jót tesz a növényeknek, fűnek és sajnos a gaznak is. Így az első két nap rendkívül dolgosan telt, fűnyírás, kiskert és az utcafront rendbetétele. Első nap anyu és apu csatlakozott hozzám, de az eső két óra után feladásra kényszerített bennünket, másnap már csak anyuval mentünk, viszont elképesztően sokat haladtunk, így a harmadik napon már csak a pihenés maradt. Na, nem mintha nem lehetne csinálni mindig valamit, de újfent barátokat vártunk. Most Hácskó és Norbi  csatlakozott első alkalommal, de azt hiszem, ők sem utoljára.

Lassan eltelt másfél év azóta, hogy lejárunk, miénk a ház, mégis úgy tűnik, most kezdi elhinni mindenki a környezetünkben, vagy most kezdik el komolyan venni, amit mi az elejétől kezdve tudunk, hogy ez egy más világ, jó lemenni, jó lent lenni, és itt lesz a mi házunk. Mindenesetre örülök, hogy egyre többen kíváncsiak ránk, és érzik át velünk együtt mindazt a jót, amit Óbánya adhat.

Áldott, békés Karácsonyt és boldog új évet kívánunk!

Regi, Ákos, Dorka és Sophie