Napra pontosan majdnem egy év után ismét ebédvendégeink voltak. Újra az Orfűre tartó lánycsapat. A menü, a most már hagyományosnak mondható "szezon első lecsója", amiben más volt, mint a tavalyi, az az, hogy most tarhonyval készült, nem pedig rizzsel. Ennek ellenére, vagy pont ezért, jól sikerült. Utána desszertnek a kedvenc bonyhádi pékségünk sült túrósát szolgáltuk fel, mindehhez járt pezsgő eperrel a lányok jóvoltából. Ákos aznap ünnepelte a harminckettedik születésnapját így aztán küön kapóra jött ez a kicsit pihenős, kicsit dolgos, de azért lazulós nap.

A lányok az ebéd után mentek is tovább, hogy mire a csapat többi része megérkezik Orfűre, rendben legyen minden (fűnyírás, takarítás, a vidéki házak átka, ránk is ez a sors vár, de bárcsak ott tartanánk már...). Így mosogatás után úgy döntöttünk, hogy megkezdjük az utolsó simításokat a kerítéshez, ami annyit tesz, hogy kivágjuk az útban lévő fákat. Mivel azért annyira bátrak nem vagyunk, hogy csak úgy nekiugorjunk hatalmas diófáknak, így csak két kisebbet vágtunk ki, de már ez is elég volt ahhoz, hogy megtöltsük az új fatárolót. Most már nem kérdés, bővítenünk kell azt is, nemcsak a házat...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.