Kicsit megkésve, de nem felejtve írok most...sok minden történik a ház körül és a házon belül is, időnk meg annyi, hogy csak kapkodjuk a fejünket, hogy mit is vegyünk előre a rengeteg tennivaló közül. De félre a nyavalygást, mert ezer a dolog, amit a megbízott villanyszerelő duó is tud, és dolgoznak/dolgoztak is, ugyanis a május 26-i hétvégén fel is mérték a terepet még aznap, majd másnap el is kezdtek dolgozni.

Először a csövezésnek, kapcsolóknak, dugaljaknak a helyét vésték ki:

A gerendák közét elkezdte felfalazni Ákos, és hogy minél kevesebb időt vesztegessen, lent is aludt a hétvégén. Ez volt az első éjszaka a tetőtérben :) Szombaton Annával mi is meglátogattuk. Gazoltunk, betakarítottunk, majd a munka után pizzáztunk egyet (Anna életében először, és nagyon tetszett neki). Vasárnap felmérte az ajtókat az asztalos, így június közepére már kulccsal fogjuk zárni a házat :) Jövő hétvégén kezdenek a villanyszerelők és jön a kőműves is, valamint Fertőakárhonnan a padlástégláink... Ákos szerint június végére készen leszünk belülről! Így legyen!

El sem hiszitek, milyen rossz ez... Egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy lakhatóvá váljon a ház, és én teljesen kimaradok belőle. Többen tudjátok, aki pedig nem, az most megtudja: egy elég komoly dolgon dolgozom többekkel (www.sdghotel.hu), így csodaszámba megy, ha lejutok a házhoz... Mestereket kell szervezni, időpontokat egyeztetni, árakról tárgyalni, megrendeléseket intézni, és ez most mind Ákosra marad... Körülbelül annyi időm van, hogy kétnaponta megkérem, hogy meséljen már valamit, mégis hol tartunk, ha pedig lent jár, akkor nem győz fotózni, hogy én is lássam a fejleményeket.

Így csak azt mondom, amit én látok a képeken... a tavaszi füvesítés prímán sikerült, a pataknál egészen konkrétan olyan színe van a fűnek, amilyen nem is létezik! Fantasztikus!

A födémet Péter befejezte, már csak falazni kell a gerendák közeit, hurrá!

A kertből már ettünk újhagymát, retket, spenótot, salátát... alakulunk, na!

Már két hete terveztük, hogy elmegy a család közösen kirándulni, de akkor Anna hirtelen betegsége közbeszólt. Ehhez mi minden szükséges kelléket megvettünk, értsd gyerekhordozó hátizsákot a Decathlonban. A gyereket sikerült jól belelkesíteni, így az Óbányára való megérkezés után mindjárt hangos sé, sé (sétáljunk, sétáljunk) kiáltással jelezte, hogy Őt most azonnal ültessük be a zsákba, és induljunk már! Így viszonylag gyorsan sikerült végigjutnunk a falun a következő módon: először Dorkát "sétáltatta" az apja hátán ülve, aztán pedig Sophiet. De azért igazi túrázó módjára bottal is sétált, mint a nagyok!

nélkülem... A munka hősei pedig Ákos és szüleim, akik ismételten lent dolgoztak, fáradtságot nem kímélve tevékenykedtek, hogy mire újra lejutok az álom házhoz, csoda meglepetések várjanak! A veteményest kigazolták, a füvet lenyírták, de mindezt én is csupán a képekből tudom :( De azt jó látni, hogy a spenót, a saláta, a hagymák, a retek milyen szépen fejlődnek, és apránként a a répa, fokhagyma, póréhagyma, borsó is beindul. A bab még kicsit várat magára.