mert ezt mi már így szeretjük, így szoktuk meg. Na, de ennyire azért nem egyszerű az életünk... Már csak azért sem, mert nálunk ugye a "gyár" diktál, úgyhogy a hétvégék gyakran nem hétvégére esnek, hanem hétköznapra (emiatt vagyunk lent most is éppen, hétvégén pedig otthon leszünk), az ünnepnapok is vagy összejönnek vagy nem. Na, hát most sem volt ez másként, az első két napon munka volt, esténként pedig temetőjárás. Így aztán az első két napra kölcsönadtuk a házat. Ez volt az első alkalom, hogy úgy voltak vendégeink, hogy mi ott sem voltunk. Ez volt a vízválasztó... Lenne bátorságunk, jó szívvel tennénk-e, akarunk-e időt feccölni ebbe, illetve megérné-e?

A válasz igen és nem. Igen, jó szívvel hagytuk itt a házat, bátorságunk is van hozzá, az időnket sem sajnáljuk, biztosan meg is érné, de azt tudtuk az elejétől, hogy kiadni nem szeretnénk a házat, vagy legalábbis idegeneknek semmiképpen sem. Persze soha nem mondd, hogy soha, ki tudja, mit hoz még az élet, éppen ezért a házat magát is úgy terveztük meg, hogy akár önálló, különbejáratú apartmant is ki lehessen benne alakítani. Na, de ez nem egy mostani történet, először a házat kéne befejezni, a témától meg ne térjünk el... Szóval, átestünk a tűzkeresztségen, mi nem bántuk, reméljük, a vendégeink sem!

Szombaton pedig már szabadon mi vettük birtokba a házat, és jöttek-mentek a vendégek. Anyuék jöttek Annával és apai nagynénémék, mi pesti-paksi barátainkkal, vasárnap pedig anyai nagynénémék. Így aztán a négy nap alatt bennünket leszámítva 14-en fordultak meg a házban.

Barátainktól kaptunk egy nagyon finom és iszonyú gusztusos almáspitét GARHOF felirattal, kétnapos vendégeinktől pedig fogast az előszobába! Elhalmoznak bennünket... köszönjük mindenkinek! A következő bejegyzésben a receptet is leírom...

A vendégséghez persze be kellett fejezni a nappalit is...

De így végül két kirándulásra is futotta a hétvégén... szombaton csak egy rövidkére az apró gyereklábak miatt (a szoknya kötelező elem volt a túra során, mert annyira friss, ropogós volt, hogy pár órával előtte varrtam. Az anyagot és a csipkét a kisasszony választotta)...

Másnap viszont egészen Kisújbányáig mentünk.

Adósságaim:

Editnek és Bibinek pedig szeretném megmutatni, hogy a nyáron kapott falvédőből mit készítettem...

illetve Bobi házát sem mutattuk még meg. Kapott kennelajtót is, úgyhogy most már teljesen felkészülten várja a telet...

a végére pedig pár kép a nappaliról, ami egyre szobaszerűbb az ágytakarótól, díszpárnáktól, szőnyegektől. Mi lesz, ha készen lesz az ágy, és a szép új szerzeményeink, az ónémet éjjeliszekrények...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Messzenéző Minyon 2012.11.10. 17:37:32

Most bevallom, hogy nem olvastam még végig a blogot. Lehet, hogy erről a rusztikus falról régebben volt már szó, de én most láttam először. Direkt nem vakoltátok be? Ez milyen fal? Azért kérdezem, mert a mienk is pont így néz ki és az vályogba rakott homokkő. A felújításkor levertük az összes régi vakolatot és nekünk is nagyon tetszett úgy, rusztikusan, de föl sem merült, hogy ne vakoljuk be újra, mert a homokkő nagyon porlik. Még egy kérdés: ott a plafonnál, meg ahol még megmaradt a vakolat, direkt maradt meg?

Válasz erre 

flowverge 2012.11.10. 17:51:27

@Messzenéző Minyon:
Szia!
A fal 50 cm-es terméskő fal, de a régi sárfugák ki lettel kapirgálva és helyette, meszes-cementes misung került. Normál esetben ha nincs lekezelve a fal akkor porzik, de ha kőimpregnálóval le van kenve, akkor ez megszűnik.
A gerendák alatti rész meg azért vakolt-meszelt, mert ott van a koszorú ami az egész házat egybefogja :) !

Válasz erre 

Messzenéző Minyon 2012.11.13. 09:41:45

Na, az nagyon nem mindegy. hogy terméskő vagy homokkő :) De az 50 cm stimmel :)
Jól néz ki nagyon!

Válasz erre 

annamarie · http://amihazunk.blog.hu 2012.11.22. 13:52:05

Szia!
Valamiért csak most találtam ide hozzád, így csak belenéztem a blogodba, végigolvasni még nem volt időm, de egyszer megteszem.
Amit eddig láttam, az nagyon tetszik :) Ha gondolod, látogass el hozzám: orsegiparaszthazunk.blogspot.com
Mi is hasonlóan hozzátok, a házunkat "szerelem első látásra" indíttatásból vettük, és már két éve itt is lakunk állandó jelleggel.
Üdv: Annamária

Válasz erre 

Garhof 2012.11.22. 14:01:40

@annamarie: Szia Annamária!

Bevallom, én viszont gyakorta olvaslak Titeket, még a régi blogodat kezdtem el olvasni, és követtelek az újra is, úgyhogy régi ismerősként köszöntelek, és örülök, hogy ránk találtál!
Ami a házat illeti, mi nem házként indultunk, hanem istállóként, és mind a mai napig gazdasági épületként vagyunk nyilvántartva. Az anyagok voltak azok, amikbe teljesen beleszerelmesedtünk, a terméskő, a gerendák és hát nem utolsó sorban a telek... Négy évnyi benmunka van benne, hogy ma már itt ücsöröghetek a konyhában a sparhelt mellett, és válaszolhatok Neked. És mit ad ég, most én is munkanélkül vagyok, mint anno Te, úgyhogy nekem is új világ nyílik meg, még az is lehet, hogy mi is itt folytatjuk majd az életünket...

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: