Ami engem illet, néha úgy érzem magam, mint aki hullámvasúton ül. Az eredmények láttán nagyon feldobódok, viszont egyre türelmetlenebbül várom már a végét. Ez a két állapot változik bennem, ha lent vagyunk, az előbbi győz, ha itthonról szemlélem az eseményeket, akkor az utóbbi. Ugyanakkor ostorozom magam ezerrel, mert mégis mit képzeltem? Júniusban kezdődött a munka, most meg szeptembert írunk, közben meg még leállás is volt miattunk. Óriási eredmény, ahol tartunk, én meg pörgetem magam hülyeségeken... csacsi kis Bridget...

Pedig hát nincs okom panaszra, már vannak válaszfalaink, kéményeink, tulajdonképpen csak a bádogosra várunk, és végre cserepezhetnénk. Reméljük, most már a jövő héten ez is megtörténik...