El sem hiszitek, milyen rossz ez... Egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy lakhatóvá váljon a ház, és én teljesen kimaradok belőle. Többen tudjátok, aki pedig nem, az most megtudja: egy elég komoly dolgon dolgozom többekkel (www.sdghotel.hu), így csodaszámba megy, ha lejutok a házhoz... Mestereket kell szervezni, időpontokat egyeztetni, árakról tárgyalni, megrendeléseket intézni, és ez most mind Ákosra marad... Körülbelül annyi időm van, hogy kétnaponta megkérem, hogy meséljen már valamit, mégis hol tartunk, ha pedig lent jár, akkor nem győz fotózni, hogy én is lássam a fejleményeket.

Így csak azt mondom, amit én látok a képeken... a tavaszi füvesítés prímán sikerült, a pataknál egészen konkrétan olyan színe van a fűnek, amilyen nem is létezik! Fantasztikus!

A födémet Péter befejezte, már csak falazni kell a gerendák közeit, hurrá!

A kertből már ettünk újhagymát, retket, spenótot, salátát... alakulunk, na!

Milyen is az? Természetesen óbányázós! Még akkor is, ha dolgozni kell, még akkor is ha csak egy napig tart, de azért mégis... A tökéletes születésnap egy tökéletes ágyba kapott reggelivel kezdődik...

mert volt segítségünk, így nem egyedül kellett megoldani mindent... Most nem azért, hogy fényezzem magunkat, de négyen mindig annyit haladunk... egyszerűen jók vagyunk és pont.

Ákos lepácolta a háló gerendáit, én a födémdeszkákat, anyu rendbe tette a virágos kertet és apunak segített a fűnyírásnál a szegélyeknél, apu pedig még az utcán is lenyírta a füvet a buszmegálló környékén, úgyhogy a falugondnoknak nem sok munkát hagyott. Ha mindezt kettőnknek kellett volna megcsinálnia, akkor még hétfő este se végeztünk volna, így viszont... sőt, este még az újdonsült búvárszivattyút is kipróbáltuk, végiglocsoltuk a kertet! Szuper lesz!

A veteményesben nagyon komolyan nyomakodik a retek, a borsó, a saláta, a spenót, a vöröshagymák. Jövő hétre már a répa és a fokhagyma is szépen kirajzolja a sorát, most még nem látszanak a képeken. A fűszernövények közül a tárkony kb. a duplájára nőtt, és az oreganó is kis leveket hozott...

Visszatért a tél a húsvéti hétvégére, de Ákos igyekezett kihasználni még az utolsó meleg napot, hogy a födémgerendákat megpróbálja lecsiszolni. Sok, nincs mese, de haladni kellene vele, különben nem lesz kész a födém időre, mire újra át kellene adnunk a terepet a vállalkozóinknak. Anélkül nem lehet megoldani a villanyszerelést, márpedig a vakolás előtt annak is meg kell lennie... és aztán még burkolás is... ugye, ugye, ugye?! Olyan jó lesz!

Péter, az ácsunk, aki egyébként újdonsült apuka, sokat dolgozott a héten. Kialakította a lépcsőfeljárót, legyalulta a maradék födémdeszkáinkat. -most már tényleg csak rajtunk múlik...

Öt nap és a télből beestünk a nyárba. Látszik, hogy tavaszi lány vagyok, de ez az az idő, amit egész évben elviselnék. Imádom a havat, a szánkózást, a nyári kánikulát a Dunán, de ilyen időben élek igazán. Lehet haladni, dolgozni, öröm minden napsugár, éled a természet. Szép az élet Óbányán, na!