mert volt segítségünk, így nem egyedül kellett megoldani mindent... Most nem azért, hogy fényezzem magunkat, de négyen mindig annyit haladunk... egyszerűen jók vagyunk és pont.

Ákos lepácolta a háló gerendáit, én a födémdeszkákat, anyu rendbe tette a virágos kertet és apunak segített a fűnyírásnál a szegélyeknél, apu pedig még az utcán is lenyírta a füvet a buszmegálló környékén, úgyhogy a falugondnoknak nem sok munkát hagyott. Ha mindezt kettőnknek kellett volna megcsinálnia, akkor még hétfő este se végeztünk volna, így viszont... sőt, este még az újdonsült búvárszivattyút is kipróbáltuk, végiglocsoltuk a kertet! Szuper lesz!

A veteményesben nagyon komolyan nyomakodik a retek, a borsó, a saláta, a spenót, a vöröshagymák. Jövő hétre már a répa és a fokhagyma is szépen kirajzolja a sorát, most még nem látszanak a képeken. A fűszernövények közül a tárkony kb. a duplájára nőtt, és az oreganó is kis leveket hozott...

Visszatért a tél a húsvéti hétvégére, de Ákos igyekezett kihasználni még az utolsó meleg napot, hogy a födémgerendákat megpróbálja lecsiszolni. Sok, nincs mese, de haladni kellene vele, különben nem lesz kész a födém időre, mire újra át kellene adnunk a terepet a vállalkozóinknak. Anélkül nem lehet megoldani a villanyszerelést, márpedig a vakolás előtt annak is meg kell lennie... és aztán még burkolás is... ugye, ugye, ugye?! Olyan jó lesz!

Péter, az ácsunk, aki egyébként újdonsült apuka, sokat dolgozott a héten. Kialakította a lépcsőfeljárót, legyalulta a maradék födémdeszkáinkat. -most már tényleg csak rajtunk múlik...