Ami engem illet, néha úgy érzem magam, mint aki hullámvasúton ül. Az eredmények láttán nagyon feldobódok, viszont egyre türelmetlenebbül várom már a végét. Ez a két állapot változik bennem, ha lent vagyunk, az előbbi győz, ha itthonról szemlélem az eseményeket, akkor az utóbbi. Ugyanakkor ostorozom magam ezerrel, mert mégis mit képzeltem? Júniusban kezdődött a munka, most meg szeptembert írunk, közben meg még leállás is volt miattunk. Óriási eredmény, ahol tartunk, én meg pörgetem magam hülyeségeken... csacsi kis Bridget...

Pedig hát nincs okom panaszra, már vannak válaszfalaink, kéményeink, tulajdonképpen csak a bádogosra várunk, és végre cserepezhetnénk. Reméljük, most már a jövő héten ez is megtörténik...

Mivel a környéken nem lehetett találni normális bontott födémgerendákat, így úgy alakult, hogy elég messze, Salgótarjánba vezetett az út az üdvösség felé. Vaterán egészen véletlenül akadtam rá ezekre a vörösfenyő, 20x23-as jó állapotú gerendákra. Kedden meg is ejtettem ezt a kis kirándulást, hogy megnézzem a faanyagot, és ha rendben van akkor le is zsírozzunk mindent az eladóval. Egy szimpatikus építési vállalkozó fogadott, akivel mindent meg tudtunk beszélni, sőt még a szállításban -egész jó áron- is tud segíteni, ami lássuk be cirka 300 km-ről nem egyszerű és nem is olcsó. Csak hogy az árakat megemlítsem, az előző ajánlat a szállításra Pécsről Óbányára (~35km) ugyanennyi lett volna.

Tehát a gerendák: