Mintha egy menyasszonyt öltöztetnénk (ez a sok esküvő, meg lakodalom, már teljesen elvette az eszemet)...

Az alsó szoknya már rajta van, most jön a fejdísz, abból mindjárt kettő. A konty (a tető) még hátravan (legalább ennyiben különbözik a menyasszonytól, hogy ha őket is ilyen sorrendben kellene öltöztetni, nagy valószínűséggel kiborulnának a fodrászok és a koszorúslányok), aztán még kap ruhát is (szigetelés, vakolat), kiscipőt (aljzat rétegrend), majd jöhet a sminkes (festő) és az ékszerek (ablakok, stb.). Hogy a mi kis menyasszonyunk lelke (azaz a belső rész), mikor kerül ünnepi hangulatba azt még nem tudjuk, de lehet, hogy ruhát sem kap még idén. No, majd kiderül, mindenesetre már nagyon várjuk a hónap végét… addigra meg kell lennie a tetőnek.

Ami magát a koszorút illeti, hát azért ez nem kis történet… az a zsalurendszer, ami felszerelésre került, több mint durva. A száradási idő ugyan engem nem kicsit lomboz le, de hát mit lehet tenni? Ha ennyi, akkor ennyi. Én már a fedett teraszon képzeltem el a névnapi partimat, de ez nem nagyon fog összejönni (meg hát amúgy is újabb lakodalomba megyünk akkor éppen, úgyhogy buktuk a történetet), majd a hó végén bepótoljuk.

(a mestergerenda feljebb került, és beöntötték a koszorúba)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.