Ki ne olvasott volna könyvet, amelyben a helyszín Toszkána, vagy Provence. Tovább megyek. Ki ne olvasott volna könyvet, mely nemcsak ezeken a helyeken játszódik, de ráadásul az ott élőkről, letelepülni vágyó külföldiekről, a megpróbáltatásaikról szól. Vegyük csak az örök klasszikust, a Napsütötte Toszkánát. De az én igazi kedvencem Máté Ferenc. Hazánk fia, világutazó. A honlapját itt találjátok: Máté Ferenc Egy azonban minden ilyen könyvben közös, az otthonkeresés. De miért pont ott? Mit tud az a vidék, mit tudnak az ottani emberek? A könyveket olvasva elképzel az ember egy idilli világot, ahol az emberek boldogok, rendezgetik a kis házuk táját, kijárnak a szőlő- vagy olívaültetvényekre dolgozni, majd délután egy szieszta keretében kipihenik mindezt, este összejönnek, hangosan beszélgetnek, nevetgélnek a finomabbnál finomabb ételek mellett. Élik és élvezik az életet. Mindehhez háttérként ott vannak a hegyek, a gyönyörű táj, a napsütés. Nagyon szépen hangzik.

Idén is volt Vendel nap és búcsú. Ákos délelőttös volt, így a rendezvények többségéről lemaradtunk, utána pedig az utolsó előtti fa kivigása és a laskagomba telepítés miatt nem jutott idő átmenni a kakas "lefejezésére".