... elragadnak magukkal a hétköznapok, álmodozom egy szebb világról, könnyebb életről. Összetörtem lelkileg. Megesik. Egy darabig hadakoztam, most már inkább beletörődtem. Vágyom a szebb életre, az elképzelt szebb életünkre. Nagyon mocskos világot élünk, és nem tudom, hogy akarok-e én ennek része lenni...

Múlt hétvégén már odáig jutottam, hogy az egyetlen kitörési pont az életemből ez a ház lehet. Felmondom az eddigi életemet, leköltözök. Veszek egy tehenet, egy kecskét, vajat, sajtot csinálok és saját készítésű kenyeret a saját készítésű kemencémben. Láttam magam, ahogy reggel kiengedem a tyúkokat kapirgálni, miközben összeszedem a tojásokat, utána rendbe rakom a konyhakertet, leszedem az éppen érő gyümölcsöket, majd neki állok ebédet főzni az én drága uramnak. Közben Dorka napozik a teraszon, vagy együtt járják az ellenőrző körüket a befogadott macsekunkkal.

Az álmot nem adtam fel, de bármennyire is fáj, rosszul esik, megvisel, muszáj helytállni a mostani életemben. Így maradt két nap boldogság, amit azzal töltöttünk, hogy kicsit közelebb kerüljünk az ÁLOM-hoz...

Walt Disney szerint: „Minden álmunk valóra válhat, ha van bátorságunk a nyomukba eredni.”