Elmaradtam a bejegyzéssel. Nem tudom megmondani, hogy miért... nem volt több dolgom, mint az utóbbi időben lenni szokott, talán csak annyi, hogy Anna öccsének bármelyik pillanatban történő érkezése miatt, kicsit többet időzik nálunk (bár a délutáni alvások alatt akár pótolhattam is volna az elmaradást), de azt hiszem az ok nagyon prózai, egyszerűen nem volt kedvem hozzá... talán az idő teszi...

Szóval, Pünkösd... 3 nap egyben... nálunk ez gyakorlatilag egyet jelent a lent léttel és majdnem mindig vendégséggel is. Jó szokásunkat megtartva most is barátokat vártunk. Vikiék nagy túrázók, tavaly mégsem jutottak el hozzánk, két éve pedig még csak az udvarban az istálló tövében tudtuk őket "vendégül látni". Szóval, most nagyon időben leegyeztettük, hogy jönnek, és slussz! Csak valahogy az maradt ki, hogy otthon ezen a szombaton lesz a szezonnyitó halászléfőző verseny a Korzón. Na, nem mintha ilyen rendezvényeken szokásom lenne versengeni, ráadásul a halászléfőzés az mindig is férfi munka volt nálunk, mi csajok csak a házi tészta elkészítéséért vagyunk felelősek, de a LaDIK KE titkáraként felmerülnek ilyen feladatok is. Na, mindezt annyira sikerült eltájolnia a teljes vezetőségnek, hogy csütörtökön még teljes nyugalomban készültem a szombati bableves főzésére. Ki gondolta akkor még, hogy én pont akkor Pakson fogok halászlét enni, a Dunán evezni, majd motorcsónakozni?! Így aztán pénteken lementünk a házba, pakolásztunk, én megcsináltam a halászléhez és a bableveshez is a tésztát, majd este iszkiri haza, míg Ákos lent várta ebéddel a vendégeket... Miután én a leérkezéssel elég rendesen beleszaladtam a délutánba, így a lenti kis csapat is kipihente már magát az ebéd után, úgyhogy elindulhattunk egy bemelegítő sétára a másnapi túra előtt.

Felmentünk a kilátóba, majd találomra le a hegyről a másik oldalon, ki az óbányai bevezető útra, majd vissza a faluba... voltak nagy ereszkedések, patakon átugrálások, de alíg egy óra alatt meg is fordultunk...

Másnapra Bali nagyobb túrát nézett ki nekünk, olyan 13 kilométer körül lett a vége, ráadásul a túra eleje olyan helyen vitt, ahol mi még nem jártunk, pontosabban csak kereszteztük a Máré vári túránál. A cél: Solymoskő volt, ami a térkép szerint szikla, kőtörmelék. A mi esetünkben ez utóbbi lett, viszont az útvonalért megérte elmenni, több helyen élvezhettük így is a kilátást a lenti falvakra...

Útvonal: Óbánya - Solymoső - Cigány-hegyi Kilátó - Kisújbánya - Óbánya

Édes, öreg, kicsi Sophiekánk igazi hősnőként nyomta végig a túrát, bár voltak nehéz pontok, de azért másnap hajnalban úgy követelte a reggeli jutalom falatkáját, mintha nem történt volna semmi...

A Solymoskő... semmi extra, de azért az úton volt mit néznünk... visszafelé a többiek szétnéztek még a Cigány-hegyi Kilátóból...

Kisújbányán uzsonnáztunk egyet, majd hazafelé már a szokásos úton mentünk haza...

Mielőtt elindultunk volna haza, még gyorsan elültettük az idei uborka adagot, de került még padlizsán, cukkini és patiszon is... ja, és Ákos feltette a vaterán vásárolt blondel képkeretből készült faliújságot az íróasztak fölé, de erről majd legközelebb írok...

További képek itt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.