16 nappal ezelőtt gyarapodott a mi kis falkánk. A paksi menhelyről hoztuk ki Sophiet, a bújós kis 6 éves mamikát . Eléggé leköti minden időnket a két nőszemély, de attól még nem áll meg az élet, meg különben is éppen ideje volt megnézni, hogy mennyire lehet póráz nélkül sétáltatni. Mi lehet Óbányánál megfelelőbb egy ilyen akcióhoz? Anyukámmal és a két kutyával felkerekedtünk, hogy megkeressük a kilátóhoz vezető utat.

Tavasszal egyszer csak azt vettük észre, hogy lett a hegytetőn egy kilátó. Egyik héten még híre, hamva sem volt, aztán meg ott magasodott. Régóta birzgálja a fantáziánkat, de nem sikerült rálelnünk, mikor felmentünk a Réka-várhoz.

Gondoltuk, majd most! Az elképzelés csupán annyi volt, hogy felmászunk, készítünk 1-2 fotót a völgyről, a faluról, aztán leereszkedünk.

Egészen őszinte leszek. Nem tartom magam egy tipikus nőnek tájékozódási szempontból. Nekem nem okoz gondot térképet olvasni, sőt kimondottan szeretem! Nincs navigációs rendszerünk, viszont vannak térképeink, amik alapján nagyon jól eltájékozódom, de ha anyuval vagyok, egyszerűen nem sikerül megtalálni semmit, és mint két ostoba liba keringünk. A múltkor nem sikerült megtalálnunk Réka-várat, jelentem, most a kilátót sem! Egészen elképesztő! Tény, hogy nincs ilyenkor nálunk soha térkép, tény, nem néztem meg előtte sem az útvonalat, tény, hogy hiába is néztem volna, mert még nem jelöli a  nyaralás alatt vett legfrissebb Mecsek térkép se a kilátót (utólag megnéztem), de hogy hogy a bánatban tudjuk ezt így előadni időről-időre?! Ráadásul olyan 90%-ig biztos vagyok benne, hogy elmentünk mellette...

 A túraútvonal a következőképpen alakult:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Felmentünk végig a patak mellett (ez a zöld kereszt útvonal... egyébként, nem is tudtuk, hogy a falu ezen részén is beérkezik egy patak a völgybe) a hegytetőre, ahol gyönyörű rendbetartott tisztásra értünk, pihenőhellyel, kiépített tűzrakóval, padokkal, asztalokkal, majd balra fordultunk a Skóciai Szent Margit zarándokútvonal vonalára. Ezen az útvonalon található a Réka-vár is. Valahol itt kellett volna keresztezzük az elképzeléseink szerint a kilátót, de semmi... valószínű, hogy az erdőben van egy kis ösvény, utacska, ahol le lehet térni.

Sophie egyébként 10 méteres hosszú pórázon sétált. Felfelé nagyon furcsán nézgetett ránk, hogy mennyire gondoljuk mi ezt komolyan, az ő öreg kis csontajival, de mikor vízszintbe értünk, néhányszor rám hozta a frászt, úgy neki iramodott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Réka-vár képekben

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.