Háromnapos ünnep, és végre az idő is tavaszi... legalábbis ideig-óráig, de ezt muszáj kihasználni. A sok eső jót tesz a növényeknek, fűnek és sajnos a gaznak is. Így az első két nap rendkívül dolgosan telt, fűnyírás, kiskert és az utcafront rendbetétele. Első nap anyu és apu csatlakozott hozzám, de az eső két óra után feladásra kényszerített bennünket, másnap már csak anyuval mentünk, viszont elképesztően sokat haladtunk, így a harmadik napon már csak a pihenés maradt. Na, nem mintha nem lehetne csinálni mindig valamit, de újfent barátokat vártunk. Most Hácskó és Norbi  csatlakozott első alkalommal, de azt hiszem, ők sem utoljára.

Lassan eltelt másfél év azóta, hogy lejárunk, miénk a ház, mégis úgy tűnik, most kezdi elhinni mindenki a környezetünkben, vagy most kezdik el komolyan venni, amit mi az elejétől kezdve tudunk, hogy ez egy más világ, jó lemenni, jó lent lenni, és itt lesz a mi házunk. Mindenesetre örülök, hogy egyre többen kíváncsiak ránk, és érzik át velünk együtt mindazt a jót, amit Óbánya adhat.