2009. július 28. kedd

Igaz, hogy tegnap délben még azt sem tudtuk, hogy hol fogunk aludni, és jó néhány telefonunkba került mire végre sikerült szállást találni (kis hazánkban ez kutyával ugye nem is annyira egyszerű...), de 3/4 1-kor csak sikerült végre elindulnunk. A "megmentők" Mocsári Mónika és Jakab Imre, azaz a Tulipános ház. Ritkaságszámba megy az a kedvesség, amivel fogadtak bennünket, és nagyon nagy kincs ilyen emberekkel ismertséget - talán nem haragszanak, ha azt mondom -, barátságot kötni. Az a tisztelet, alázat, ahogy felújították ezt a portát, odafigyeltek minden apró kis részletre, ahol lehetett, ott megőrizve a régi, százegynéhány éves falakat, ajtókat, ablakokat. Ötvözték a régi korok szellemiségét, a mai korok elvárásaival. Az első pillanattól kezdve az volt az érzésünk, haza értünk. Csak reménykedni tudunk, hogy sikerül majd a mi kis birtokunkon is véghez vinni ezt a csodát...