2009. július 28. kedd

Igaz, hogy tegnap délben még azt sem tudtuk, hogy hol fogunk aludni, és jó néhány telefonunkba került mire végre sikerült szállást találni (kis hazánkban ez kutyával ugye nem is annyira egyszerű...), de 3/4 1-kor csak sikerült végre elindulnunk. A "megmentők" Mocsári Mónika és Jakab Imre, azaz a Tulipános ház. Ritkaságszámba megy az a kedvesség, amivel fogadtak bennünket, és nagyon nagy kincs ilyen emberekkel ismertséget - talán nem haragszanak, ha azt mondom -, barátságot kötni. Az a tisztelet, alázat, ahogy felújították ezt a portát, odafigyeltek minden apró kis részletre, ahol lehetett, ott megőrizve a régi, százegynéhány éves falakat, ajtókat, ablakokat. Ötvözték a régi korok szellemiségét, a mai korok elvárásaival. Az első pillanattól kezdve az volt az érzésünk, haza értünk. Csak reménykedni tudunk, hogy sikerül majd a mi kis birtokunkon is véghez vinni ezt a csodát...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kis ház, ahol mi laktunk. Szintén melléképület volt, mint a mi kis épületünk, úgyhogy itt az ékes bizonyítéka, előbb-utóbb, a miénk is nézhet ki így.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Akárhányszor látom ezeket a képeket mindig újabb apróságot veszek észre, ami egésszé teszi ezt a helyet. Annyira egyben van minden... Nagyon jó érzés volt esténként haza jönni, a munka után megpihenni. De még maga a munka is jól esett, mert tudtuk, hogy azért dolgozunk, hogy a miénk is ilyen legyen.

 

 

A nagy ház

Az első napokban csak nézegettük. Látva a mi helyünket, csak merengtünk róla, milyen lehet belülről, aztán jött egy telefon, egy rövidke kirándulás, egy beszélgetés, és azon kaptuk magunkat, hogy a nagy házat is uraljuk...

Barátaink Püspökszentlászlón pihentek, így szerdán este átmentünk hozzájuk látogatóba. Nekik csütörtökig volt szállásuk, viszont nem szerettek volna még haza menni, így megkérdeztük Móniékat szabad-e a nagy ház a hétvégére. Így esett, hogy pénteken délutántól közösen nyaraltunk. Gyerekzsivaj, kutyaugatás, jókedvű társaság, gyönyörű környezet... kell ennél több?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Dolgos napok, barangolások

 

Nem kapkodtunk, csak lassan, szépen, ahogy a csillag megy az égen. Szokásos... kis fűnyírás, kis pakolás, utánajárás (hol találunk mi majd Tűzépet a környéken, ha itt lesz az ideje, van-e fuvarozó, mi minden található Bonyhádon... és még sorolhatnám).

Az eredmények:

1. felszerelt, már-már összkomfortosnak mondható kerti "fürdőszoba" a bonyhádi zománcgyár jóvoltából

2. szépen rendbe tett udvar: frissen vágott fű, megkapált virágoskert, elégetett kupac száraz fa, egy beállított 8 személyes vendégváró asztal (saját gyártmány), egy kivágott cseresznyefa (az összes levelét ledobta már a nyár közepén, így megváltunk tőle)

3. néhány fellelt kincs

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kirándulások

 

Megnéztük a Réka-várat! Éljen, éljen! Fényképezőgépet nem vittünk magunkkal! Fúj, fúj! Muszáj lesz egyszer újra megmásznunk a hegyet...

 

Szombat volt a kibővült csapat túra napja. Cél: Váralja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van.
	Wass Albert

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.