Mivel Ákos a hétvégén nyomta az éjszakás műszakot, meg a melegre való tekintettel, szombaton is jó későn, vasárnap pedig csak délután 4-re mentünk le. Na, nem mintha ez akkora probléma lenne, lévén a tervezett munkák így is elkészültek. A listáról a következőket húzhatjuk le:

• sitt kiválogatása (a vályogtéglák pl. felhasználhatóak a leendő kemencéhez, így azokat nem vitetjük el... a kövekből sziklakert és tűzrakó készül, szintén maradnak...)
• sitt elszállítása (ez még a vállalkozó feladata)
• kerti asztal és vályúk végleges helyére szállítása
• kis markoló leszervezése, hogy a termőföld kupacokat elossza
• a kisebb kupacok szintezése
• terasz végében a sziklakert kialakítása ---> ez utóbbi félig, ugyanis az alapok előkészítve a vályúnak, így ha bekerül a helyére, akkor csak körbe kell rámolni a kövekkel.

Ami viszont bekerült a listába:

• lépcső kialakítása a patakhoz. Az apropója: sikerült akkorát zakóznom majdnem lefelé, mint a ház, így aztán hamar gyorsan neki kellett állni... mert az azért mégsem járja, hogy mire elkészül a ház, már nem lesz, aki használja...

Az ijedtségnek köszönhetően a projekt olyannyira jól sikerült, hogy teljesen elkészült, már csak az alján kell valamit kitaláljunk, hogy hogyan is csatlakozunk mi majd bele a szomszéd patakparti ösvényébe... de ez most talán nem annyira sürgős. Ja, persze a kutyáknak eszükben sincs használni, ők következetesen mellette stafétáznak fel-le a meredeken... nekünk mindenesetre jó szolgálatot tesz.

De a munka is haladt, sőt megettük az első patakban hűtött görögdinnyénkat a teraszon...

A képeken látható magyar vizsla kan pedig a hétvégére hozzánk csapódott. Imádta a csajokat, jött volna velünk haza, de hát ennyira azért még mi sem vagyunk elvetemültek, még ha néha annak is látszunk... ha kész lenne a ház, komolyan befogadnám, de itthon a hosszú lábaival nem tud lépcsőzni a kórista lépcsőfeljárónkon az emeletre... a családtagok ellenállását pedig ne is említsük, pedig milyen jól tudnának együtt dolgozni a vadászatakon... na, azért így is remekül elszórakoztak a fiatalok... részükről a rendkívül megerőltető program a következőkben merült ki: patakozás, játék, patakozás, játék, patakozás, játék és pihenés.

A kutyáról időközben kiderült, hogy már jó ideje kóborol a faluban (most is turistákkal érkezett a Belátó kilátótól). Ennek ellenére egészen jó kondiban van, nem elhanyagolt, még bolhanyakörv is van rajta. A gyerekesekhez boldogan rohan, hátha érte jöttek, de még nem jött a gazdi... Ismeri a gyere, lábhoz és ül parancsokat, végtelenül kedves, osztja a puszikat ész nélkül. Még bízik az emberekben. Remélem, hogy valaki keresi, ha nem akkor pedig eljön érte az álomgazdi... hirdessétek, ajánljátok! Köszönjük!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.