Szóval, az van, hogy ismételten nagyon elmaradtam a beszámolókkal. Pedig hát nem hagyjuk magára a házat, hetente legalább egyszer lent vagyunk, sőt én a múlt heti kánikulát is egy az egyben lent töltöttem a 22 fokos falak között. Na, nem mintha az a hét nagyon eredményes lett volna munka szempontjából, de hát néha ilyen is van... ami viszont az utóbbi hetek munkálatait jelentősen befolyásolta, az az, hogy tesómék úgy döntöttek, az idei ördögszekeres "csapatépítő" tábort nálunk rendezik meg.

Azok, akiknek ez most kínai, csak röviden a tények: gyerekkorunk, majd ifjúságunk éveit nagyban meghatározta, hogy néptáncosnak adtak minket a szülők. Nyomot hagyott mindkettőnkben, nekem életre szóló barátságokat, de sok tüskét is, míg öcsémnél az előbbi mellett hivatást is. A Honvéd Táncszínházas munkája mellett pedig többek között egy saját táncegyüttest vezet Dunaföldváron. Na, ez a Dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület, ami idén immár a 10 éves fennállását ünnepli, már a főiskolát, egyetemet tapossák az első táborban résztvevő gyerekek, sőt az akkori felnőtt csoport tagjainak a gyerekei állnak fent a színpadon.

A mostani hétvégére, az első számítások alapján, olyan 40 embert vártunk a házba. Ez így olvasva sokkoló? képzelhetitek, milyen lehet éles egyenesben megélni... sok szervezés (ebéd, táncház, stb.), pakolás (bútorok átrendezése, de közben székek rendbe tétele is, mert valahová ülni is kell), udvar rendbe tétele (kezdve a sitt hordástól, a patakpart építésen át a végső fűnyírásig, kb. 2 hét alatt el is értük a kívánt állapotot).

Mindez képekben: