El sem hiszitek, milyen rossz ez... Egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy lakhatóvá váljon a ház, és én teljesen kimaradok belőle. Többen tudjátok, aki pedig nem, az most megtudja: egy elég komoly dolgon dolgozom többekkel (www.sdghotel.hu), így csodaszámba megy, ha lejutok a házhoz... Mestereket kell szervezni, időpontokat egyeztetni, árakról tárgyalni, megrendeléseket intézni, és ez most mind Ákosra marad... Körülbelül annyi időm van, hogy kétnaponta megkérem, hogy meséljen már valamit, mégis hol tartunk, ha pedig lent jár, akkor nem győz fotózni, hogy én is lássam a fejleményeket.

Így csak azt mondom, amit én látok a képeken... a tavaszi füvesítés prímán sikerült, a pataknál egészen konkrétan olyan színe van a fűnek, amilyen nem is létezik! Fantasztikus!

A födémet Péter befejezte, már csak falazni kell a gerendák közeit, hurrá!

A kertből már ettünk újhagymát, retket, spenótot, salátát... alakulunk, na!