Bevallom azt hittem, hogy május ilyenkorra már régen túl leszünk az alapozáson, pedig a munkámból adódóan már megtanulhattam volna, hogy a hivatalok nem szeretik a kapkodó embereket (csakúgy, mint a mezőgazdaság – szokta volt mondani apukám). Pedig hát a kapkodástól nem kicsit vagyunk messze, éppen megállapítottam, hogy felettébb kényelmesen és főleg HIGGADTAN állunk hozzá ehhez az egész építkezés dologhoz. Ennek nagy valószínűséggel az az oka, hogy nem az építkezés kellős közepén lakunk (ilyen is volt már, és szó se róla, azt nem kicsit viseltük nehezen), meg különben sem sietünk, ismerjük az anyagi kereteinket, ezt nem fogjuk befejezni idén akkor sem, ha a fejünk tetejére állunk. Így aztán az, hogy másfél hónapja ül a földhivatal a telekösszevonásunkon (amire egyébként, mint kiderült lassan egy hónapja kiadták az engedélyt, csak nem értesítettek róla sem minket, sem az ügyvédet!!! -> agyrém a köbön…), és hogy arra várunk, hogy végre hatályos legyen már az építési engedélyünk, már szinte fel sem tűnik… egy dolog zavar ebben az egészben, hogy egy ásónyomot nem ejthetünk addig a területen… de mivel május 9-re ígérték a jogerős építési engedély postázását (az ismerve a hivatalokat és postát, kb. 16-ra ide is ér), így úgy döntöttünk, kijelöljük az alapot!