Dolgozunk, használjuk a házat, a kertet rendben tartjuk, de valahogy a kerti sufni mindig is fekete bárány volt...

A történet: Először a kerti budi készült el (mert ugye szükség az mindig van, volt, lesz), aminek nagyon örült mindenki, aztán gondoltuk egészítsük ki egyik oldalon, hogy a kivágott cseresznye és barackfák feldarabolva bekerülhessenek egy száraz helyre. Így is lett, fel is töltöttünk az újdonsült tárolót, használtuk illetve szárítottuk, tároltuk a faanyagot...Ezután megint gondoltunk egyet és a budi másik oldalán is meghosszabbítottuk az építményt, s ezzel nagyjából kialakult a mai helyzet.

A patakparttól indulva: zárható fáskamra, budi,és a régi fatárolóból lett szerszámos tároló, ahol azóta is káosz uralkodik, hiába teszünk rendet folyamatosan...