Kicsit muszájból, kicsit a saját kedvemre indultam neki Óbányának a két kutyával 8-án hétfőn. Tudom, már megint el vagyok maradva, de hát ez van... Muszájból, mert az Ördögszekeres hétvége után vissza kellett vinnem Kisújbányára a kölcsönkapott ételes dobozt, amiben a maradék babgulyást hoztuk el, és a saját kedvemre, kedvünkre, mert minden napra beütemeztem a csajokkal egy kisebb-nagyobb túrát.Képek csak a kisújbányai túráról készültek, de azért volt még "halállejtős" túra, csak visszfelé, valamint közös kutyasétáltatás is.

Elmaradtam a bejegyzéssel. Nem tudom megmondani, hogy miért... nem volt több dolgom, mint az utóbbi időben lenni szokott, talán csak annyi, hogy Anna öccsének bármelyik pillanatban történő érkezése miatt, kicsit többet időzik nálunk (bár a délutáni alvások alatt akár pótolhattam is volna az elmaradást), de azt hiszem az ok nagyon prózai, egyszerűen nem volt kedvem hozzá... talán az idő teszi...

Szóval, Pünkösd... 3 nap egyben... nálunk ez gyakorlatilag egyet jelent a lent léttel és majdnem mindig vendégséggel is. Jó szokásunkat megtartva most is barátokat vártunk. Vikiék nagy túrázók, tavaly mégsem jutottak el hozzánk, két éve pedig még csak az udvarban az istálló tövében tudtuk őket "vendégül látni". Szóval, most nagyon időben leegyeztettük, hogy jönnek, és slussz! Csak valahogy az maradt ki, hogy otthon ezen a szombaton lesz a szezonnyitó halászléfőző verseny a Korzón. Na, nem mintha ilyen rendezvényeken szokásom lenne versengeni, ráadásul a halászléfőzés az mindig is férfi munka volt nálunk, mi csajok csak a házi tészta elkészítéséért vagyunk felelősek, de a LaDIK KE titkáraként felmerülnek ilyen feladatok is. Na, mindezt annyira sikerült eltájolnia a teljes vezetőségnek, hogy csütörtökön még teljes nyugalomban készültem a szombati bableves főzésére. Ki gondolta akkor még, hogy én pont akkor Pakson fogok halászlét enni, a Dunán evezni, majd motorcsónakozni?! Így aztán pénteken lementünk a házba, pakolásztunk, én megcsináltam a halászléhez és a bableveshez is a tésztát, majd este iszkiri haza, míg Ákos lent várta ebéddel a vendégeket... Miután én a leérkezéssel elég rendesen beleszaladtam a délutánba, így a lenti kis csapat is kipihente már magát az ebéd után, úgyhogy elindulhattunk egy bemelegítő sétára a másnapi túra előtt.

Felmentünk a kilátóba, majd találomra le a hegyről a másik oldalon, ki az óbányai bevezető útra, majd vissza a faluba... voltak nagy ereszkedések, patakon átugrálások, de alíg egy óra alatt meg is fordultunk...

Nem voltunk a háznál 10 napja... miután én a héten egyedül voltam itthon, így az összes kötelezően elvégezendő munka után úgy döntöttem, teljesen mindegy, hol vagyok egyedül... így aztán lementem. Hát, mit mondjak, tűzoltás volt a javából... ráment a teljes szerda délutánom és a csütörtök délelőttöm, fél délutánom, mire rendbe sikerült vágnom a kertet... tanulság: nem lehet egy hétnél tovább magára hagyni az udvart...

Innen indultam:

A konyha ugyan nincs kész, de azért mégis belevágtunk... Adjon valaki egy munkamentes hetet mindkettőnknek, hogy lent be tudjuk fejezni a dolgunkat! Légyszi! Na, jó, nem álmodozom...

Lassan, lassan, de azért haladunk... a nappalira még két nap kell, aztán már csak a fürdő marad. Jól hangzik, csak közben kint is rengeteg a teendő. Haladni kell ott is, mert ott tényleg szorít az idő. A mínuszokban nem lehet majd felszámolni a kertet, felásni, trágyázni. Rendbe rakni a szerszámost, kaput, utat csinálni, hogy ne nyakig érő sárban kelljen bejárni a házba. Ezeken kívül egy hőszigetelt kutyaházat is beígértünk Bobinak, a szomszéd kutyának, aki a tavalyi télen sikeresen túlélt egy tüdőgyulladást, de még egyszer nem szeretnénk ezt végignézni.

Haladunk, haladunk... mantrázom... közben pedig vendégeink is vannak. Egyre sűrűbben. Néha már zsong a ház, és ez jó! Legalábbis én ezt szerettem volna mindig...

A szeptember a szarvasbőgés ideje Óbányán. Gyakorlatilag egész nap bőgnek a bikák. Látni nem látjuk őket, de halljuk, hol közelebbről, hol távolabbról. Ezen a hajnalon olyan közelről szólt a bőgés, hogy én már a paták kopogását is hallani véltem az aszfalton... Rohantam ki, hátha sikerül elcsípni valahol, de nem jött össze... a videó se adja vissza azt a hangerőt, ami ott volt, de azért még így is megvan a hangulata, állítsátok jó hangosra a hangerőt...

Ma volt az első nap, hogy nem hallottunk bőgést, lassan itt az október...