Vannak munkák, amikről tudjuk, hogy meg kell csinálni, mert megvan hozzá minden, de valahogy mégis tolódik, halasztódik... még azt sem mondhatjuk, hogy mert nincs rá idő, éppen csak mindig akad valami fontosabb. A terasz olajozását például már tavaly nyáron meg kellett volna csinálni, csakúgy, mint a bejárati ajtó pácolását. De végre most ezekre is sor került.

kép 068.jpg

De az apropó, amiért igaziból lementünk múlt vasárnap, az egy meghívás volt. Óbánya nyert egy TÁMOP pályázatot, melynek keretében két tréninget valósítanak meg. Az egyik egy Kreatív írás képzés, míg a másik egy Önismereti és kommunikációs tréning. Engem ez utóbbi érdekel(t), így ennek az ismertetőjére mentünk el. Már most nagyon várom augusztus 13-át, mikor kezdetét veszi az első négynapos kurzus, melyet majd utánkövetési alkalmak és jövő nyáron egy újabb tábor követ...

kép 029.jpg

Garhof 2012.09.25. 19:43

Szarvasbőgés

A szeptember a szarvasbőgés ideje Óbányán. Gyakorlatilag egész nap bőgnek a bikák. Látni nem látjuk őket, de halljuk, hol közelebbről, hol távolabbról. Ezen a hajnalon olyan közelről szólt a bőgés, hogy én már a paták kopogását is hallani véltem az aszfalton... Rohantam ki, hátha sikerül elcsípni valahol, de nem jött össze... a videó se adja vissza azt a hangerőt, ami ott volt, de azért még így is megvan a hangulata, állítsátok jó hangosra a hangerőt...

Ma volt az első nap, hogy nem hallottunk bőgést, lassan itt az október...

Garhof 2011.11.01. 16:42

Kertrendezés

Immár sokadszor. Addig is, míg nem tudunk bent haladni a munkáinkkal, muszáj valami mással foglalkozni. Mostanában vissza kell fogjuk magunkat anyagilag, túl sok a plusz költség, nem nagyon marad a hó végére miből kiszorítani a házra valót. Szerencsére most holt szezon van esküvők, ünnepek, családi események terén (csak a karácsonyt éljük még túl…), viszont a folyamatosan növekvő üzemanyagárak még így is visszavetnek majd bennünket az elkövetkezendő hónapokban. Jókor jön a tél… kevesebbet tudunk lemenni, hiszen fűtésünk még nincsen, időzni nem tudunk, ha bejönnek a fagyok, a kertben sem nagyon lehet csinálni semmit.

Mivel Ákos a hétvégén nyomta az éjszakás műszakot, meg a melegre való tekintettel, szombaton is jó későn, vasárnap pedig csak délután 4-re mentünk le. Na, nem mintha ez akkora probléma lenne, lévén a tervezett munkák így is elkészültek. A listáról a következőket húzhatjuk le:

 

  • sitt kiválogatása (a vályogtéglák pl. felhasználhatóak a leendő kemencéhez, így azokat nem vitetjük el... a kövekből sziklakert és tűzrakó készül, szintén maradnak...)
  • sitt elszállítása (ez még a vállalkozó feladata)
  • kerti asztal és vályúk végleges helyére szállítása
  • kis markoló leszervezése, hogy a termőföld kupacokat elossza
  • a kisebb kupacok szintezése
  • terasz végében a sziklakert kialakítása ---> ez utóbbi félig, ugyanis az alapok előkészítve a vályúnak, így ha bekerül a helyére, akkor csak körbe kell rámolni a kövekkel.

Ami viszont bekerült a listába:

  • lépcső kialakítása a patakhoz. Az apropója: sikerült akkorát zakóznom majdnem lefelé, mint a ház, így aztán hamar gyorsan neki kellett állni... mert az azért mégsem járja, hogy mire elkészül a ház, már nem lesz, aki használja...

Az ijedtségnek köszönhetően a projekt olyannyira jól sikerült, hogy teljesen elkészült, már csak az alján kell valamit kitaláljunk, hogy hogyan is csatlakozunk mi majd bele a szomszéd patakparti ösvényébe... de ez most talán nem annyira sürgős. Ja, persze a kutyáknak eszükben sincs használni, ők következetesen mellette stafétáznak fel-le a meredeken... nekünk mindenesetre jó szolgálatot tesz.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A szokásos munkáink (fűnyírás,kiskert) mellett mostanában nagyon komoly lépéseket teszünk az új kerítés érdekében. Megy az oszlopk égetése, leásása, és most már három diófát sikerült felszámolnunk. A nagyokkal igyekeztünk megvárni a dióérés idejét, így már most sikerült összeszedni egy kosárra valót. Karácsonykor ebből készítünk majd zserbót. Még van két dió és egy fenyő, amit ki kell vágnunk ahhoz, hogy felállítható legyen a kerítés, de ha minden jól megy, a héten ezzel is végzünk.

Aztán elkészült előre az új kapu is, amit Ákos csinált a mostani vaskapu helyére. Miért kell lecserélni? Egyrészt szeretnénk összhangot teremteni a kiskapuval, másrészt ez a vaskapu annyira nehéz, hogy nekem majdnem fél órába telik elemelnem, mivel a zsanérokat lespórolták róla. Ha egyedül megyek kisebb tortúra bejutni autóval. De most már ez is rendeződött. Egy dolgot szeretnék még idén. Ha sikerülne kibővítei a fatárolót, valamint kiegészíteni egy fészerrel, akkor megkezdhetnénk a ház kiürítését, és a hátsó helyiségben is az aljzat felszedését. Úgyhogy temérdek a dolog, miközben az idő annyira pocsék, és persze mindig hétvégén, hogy most már csak az határozza meg a tervezett munkáinkat, mikor nem süppedünk el a kertben, nem pedig az, hogy mikor lenne nekünk jó lemenni. Így aztán mostanában többször hétköznap megyünk, mert akkor van olyan idő. Nehezebb így, mert egyre gyorsabban sötétedik, de muszáj haladni. A szürkülettel együtt élni kezd az erdő is, hallani, ahogy csörtetnek a vadak, felbőgnek a szarvasok. Ha arról jön a szél, kutyáink ugrásra készen állnak a kert végében, és szagolnak bele az erdőbe. A héten állítólag megint a faluban jártak a szarvasok. Hogy mekkora kárt okoztak, vagy okoztak-e egyáltalán, nem tudjuk, de ezek szerint a vadak miatt kihúzott elektromos kerítés nem egészen fejti ki a hatását, vagy azt megkerülve a Fő utcán sétálnak be?

süti beállítások módosítása