Szóval, az van, hogy ismételten nagyon elmaradtam a beszámolókkal. Pedig hát nem hagyjuk magára a házat, hetente legalább egyszer lent vagyunk, sőt én a múlt heti kánikulát is egy az egyben lent töltöttem a 22 fokos falak között. Na, nem mintha az a hét nagyon eredményes lett volna munka szempontjából, de hát néha ilyen is van... ami viszont az utóbbi hetek munkálatait jelentősen befolyásolta, az az, hogy tesómék úgy döntöttek, az idei ördögszekeres "csapatépítő" tábort nálunk rendezik meg.

Azok, akiknek ez most kínai, csak röviden a tények: gyerekkorunk, majd ifjúságunk éveit nagyban meghatározta, hogy néptáncosnak adtak minket a szülők. Nyomot hagyott mindkettőnkben, nekem életre szóló barátságokat, de sok tüskét is, míg öcsémnél az előbbi mellett hivatást is. A Honvéd Táncszínházas munkája mellett pedig többek között egy saját táncegyüttest vezet Dunaföldváron. Na, ez a Dunaföldvári Ördögszekér Táncegyesület, ami idén immár a 10 éves fennállását ünnepli, már a főiskolát, egyetemet tapossák az első táborban résztvevő gyerekek, sőt az akkori felnőtt csoport tagjainak a gyerekei állnak fent a színpadon.

A mostani hétvégére, az első számítások alapján, olyan 40 embert vártunk a házba. Ez így olvasva sokkoló? képzelhetitek, milyen lehet éles egyenesben megélni... sok szervezés (ebéd, táncház, stb.), pakolás (bútorok átrendezése, de közben székek rendbe tétele is, mert valahová ülni is kell), udvar rendbe tétele (kezdve a sitt hordástól, a patakpart építésen át a végső fűnyírásig, kb. 2 hét alatt el is értük a kívánt állapotot).

Mindez képekben:

A fürdő ajtaja kapott ablaküveget, mert hát mégiscsak komfortosabb így, ha ennyi ember összejön...

A kiságy fölé pedig már nagyon szerettem volna egy polcot, hogy legyen helye a lentre szánt könyveknek.

A vendégfogadásra beüzemelésre került a limonádés üveg is.

A házat kicsit átalakítottuk...

... a kertet, az udvart, a teraszt rendbe raktuk.

Mindebben persze Dorka hihetetlenül elfáradt...

Ami pedig a tényleges eseményt illeti: péntek este érkezett meg a társaság egy kisebb busszal, így első este a ház padlására kitehettük a megtelt táblát, és az első sátor is felállításra került. Innentől kezdve én teljesen elveszítettem a fonalat, ki, mikor, hogyan, mivel jött, ment, ott aludt, nem aludt, de ránézésre 40 ember tényleg megfordult a házban, ha többre nem is, legalább egy pár órára. Pénteken egy hajnali 3-ig tartó szalonnasütéssel és a helyi kocsmával való ismerkedéssel kezdte a társaság a tábort, majd másnap tetézve a fáradtságukat, felmásztunk a Cigány-hegyi kilátóhoz, majd a Klumpásban ebédeltünk. Az esti sült lecsó főzésre és a táncházra már rendesen megszaporodott a társaság, akikből aztán maradtak éjszakára is, illetve a mai Belátó kilátós sétára, a focipályán zajló métázásra, a paprikás krumplira és a délutáni bonyhádi strandolásra.

További képek itt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.